Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
39. kép. A Felvidék vasbányászata a 19-20. század fordulóján (Zsámboki László után) áru, öntvények, kovácsolt áruk, kaszák és sarlók, vasedények alkották a vaskereskedések fő árukészletét, amelyek többsége a Felföld vasművességének terméke volt. 240 A rúdvas főleg a kovácsok számára szolgált alapanyagként, de pl. a 18. század végén a szilvásváradi Szalaj ka-völgyben Keglevits Ádám által alapított hámor a Betlérről szállított nyersvasat dolgozta fel vaseszközökké szlovák telepes munkásai révén. 24 * Az árucsere-kapcsolatok, s azok népi műveltségbeli hatása szempontjából elsősorban a felvidéki vaseszközök alföldi kereskedelme tarthat számot érdeklődésünkre. Márkus Mihály kutatásaiból tudjuk, hogy a Mecenzéfről az Alföldre szállított kapa- és ásóformák száma száz körül mozgott a 19. század második felében. De a Mecenzéfen gyártott kapaformák típusa csaknem elérte a kétszázat. Ha csupán a legismertebb, legelterjedtebb formákat, a miskolci, gyöngyösi, tállyai vagy tokaji, újhelyi vagy ungvári, egri, váci, esztergomi, debreceni stb. típusokat említjük, nyilvánvaló, hogy a gömöri vashámorok a táji-ökológiai feltételekhez, ill. a különféle növénykultúrákhoz és talajviszonyokhoz alkalmazkodó szerszámkészlettel látták el az Északi-középhegység és a Magyar-alföld népét, ami önmagában is nagy múltú és jelentős gazdasági kapcsolatokat hitelesít. 242 A felföldi hámorok készítményei már az elnevezésekben is jelzik, hogy a mezőgazdálkodó vidékek, ill. népcsoportok igényeit elégítik ki. A kapák mellett fejszék, ekevasak, lapátok, ásók kerültek - elsősorban szlovák fuvarosok révén - a történeti Ma240. Sztudinka Ferenc 1911. 111. 241. Havassy Péter, kézirat 73. 242. Márkus Mihály 1964. 35^t0. ; Márkus Mihály 1976. 142-143. ; Balassa Iván 1959. 287. ; Dankó Imre 1985. 20.
