Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
értékesítő helyek, ám mellettük Szilvásvárad, Dédes és Diósgyőr jelentőségét is kiemelik a 18-19. századi források. 143 Pl. 1882-ben Hajdúnánáson (Hajdú m.) rendelet szabályozta, hogy a nem helybeli iparosok közül a városban - a kádárok és a kerékgyártók mellett - csak a diósgyőri mészáruló kereskedhet. 144 A diósgyőriek - másutt idézett - panaszos levele a 19. század első harmadából szemléletesen taglalja, hogy a mészégetés milyen jelentős a megélhetésük szempontjából. 145 A felsorolt települések mellett meg kell említenünk Bükkszentlászlót, ahol meszet nem égettek, de fuvarosaik jelentős részt vállaltak á mész kereskedelmében. 146 Jól ismerjük ma már a bükki meszes falvak kereskedő körzeteit, amelyek nem váltak el élesen egymástól, de jól ismert, jól bejárt utakat fogtak át. Bár a bükkiek Nógrád, Abaúj, s a szlovák-magyar határ felé is kereskedtek, fő piackörzetük az Alföldön volt. A Mátraaljától Szolnok magasságáig, a Tisza-völgyön, a Hajdúságban, a Sárréten, s le Békés megyéig, északkeleten pedig a Bodrogközig, Beregig, Szabolcsig és Szatmárig jártak, s főleg gabonára és élelemre cserélték a Bükk-vidék hófehér meszét. 147 A bükki mészárusok még az 1960-as években is rendszeresen feltűntek az Alföld északi sávjának falvaiban, a „meszes tótok" emléke máig elevenen él az ottani nép emlékezetében. 148 Tanulságos Paládi-Kovács Attila megfigyelése, hogy az Ózd környékén felbukkanó mészkemencékhez a mészkövet és a munkásokat távolabbról, a Bükkből viszik. 149 A mai magyar-szlovák határ mentén jelentékeny mészégetés folyt. Kiemelendő itt Aggtelek szerepe, melynek századunkban már kiterjedt piackörzete volt - mint erre Molnár Ágnes rámutatott -, holott Hunfalvy János 1867-ben csupán a belső fogyasztás lehetőségét hangsúlyozta. 150 Az aggtelekiek századunk első felében a dél-gömöri településeket, Ózd környékét és a Hangony-völgyét járták, valamint a Bán- és Sajó-völgyet, de Trianon előtt kereskedtek a Rima- és a Balog-völgyben, a Felvidék felé, s különösen fontos kapcsolatuk volt Tornaaljával. l5] A Gömör-Szepesi-érchegység mészkővidékein a 19. században több mészégető telep is volt (Hosszúrét, Gice, Lice, Mellété, Beretke). 152 Századunkban jelentős volt Debrőd, ahonnan a szekeres mészárusok Diósgyőrig, Göncig, Tokajig, észak felé pedig Szomolnok, Svedlér, Szepesremete, Gölnic irányába kereskedtek. 153 Torna megyében Bódvarákó, Tornaszentandrás és Égerszög mészégetésére van adatunk, Abaúj ban pedig Kassa környékére, míg Zemplénben Ladmóc érdemel külön említést. 154 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a mai Kelet-Szlovákia területén számos, kisebb-nagyobb jelentőségű mészégető település működött, amelyek vagy egész évben, vagy az év egy részében kisebb-nagyobb kört láttak el termékükkel 155 (22. kép). A mész kereskedelme - a mészégetők mellett - jelentékeny csoportokat kapcsolt be az árucsere folyamatába: a közvetlenül is kereskedő mészégetőktől a meszet hátaló szegény asszonyokig a társadalmi, vagyoni helyzet széles spektruma húzódott (23-24. kép). A nagy hagyományú tevékenységet századunkban már szabályozni is igyekeztek, 143. Bakó Ferenc 1951. 288.; Fényes Elek 1851. I. 249.; Havassy Péter, kézirat 73. 144. Béres András 1976. 227. 145. Viga Gyula 1982a. 234-236. 146. Viga Gyula 1980. 252-258. 147. Viga Gyula 1986. 72-84. 148. SZMNA kérdőíves gyűjtései, Szolnok. 149. Paládi-Kovács Attila 1982. 29. 150. Cseri Miklós 1986. 224. ; Molnár Ágnes 1983. 132-137. 151. Molnár Ágnes 1983. 132-137. 152. Fényes Eleket idézi: Cseri Miklós 1986. 225. 153. Görcsös Mihály 1979. 106-107.; Paládi-Kovács Attila 1988. 63-67. 154. Cseri Miklós 1986. 225. ; Páll István 1986. 158. 155. Koma, Ján 1966. 492.
