Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

EGYÉB „ERDEI IPAROK" TERMÉKEI Faszén A faszén a kohászat nélkülözhetetlen segédanyaga volt, s mivel a vasérccel 10:1, 15:1 arányát kellett biztosítani, a vasművesség kezdeteitől fogva kísérte a szénégetés a kohászatot.

121 A Bükk szénégetése kapcsán korábban rámutatott árra a történeti-néprajzi kutatás, hogy a kiégetett faszenet elsősorban a Miskolc környéki és Ózd környéki vaskohászat szívta fel,

122 Ózd esetében pedig az is kideríthető volt, hogy a szénégetőket kifejezetten erre a célra telepítették a vasüzem környékére.

123 Különösen tanulságos az említett összefüggésben Paládi-Kovács Attila legújabb tanulmánya, amely a történeti Gömör, Szepes és Észak-Borsod nagy múltú vaskohászatához kapcsolta a szénégetés helyi hagyományait.

124 Kétségtelen, hogy a szénégetés igazi konjunktúrája a 17. században bontakozott ki, amikor külön is vált egymástól a szénégető és a fuvaros munkája, és a vasgyártás - egyebek mellett - a szénégetéssel is foglalkozó jobbágyok terheinek csökkentése révén is fejlődhetett,

125 ám Gömörben már 1276-ból van történeti adatunk a szénégetőkről, s 1413-ból helynévi adat is hitelesíti e tevékenység meglétét.

126 Saját vizsgálataim teljességgel igazolják Paládi-Kovács azon megállapítását, hogy a faszén értékesítésében mindig a massák, hámorok igénye volt a meghatározó, s mellettük a malmok, olajütők, kovácsok és a háztartások számára faszenet közvetítő házaló kereskedelem másodlagos jelentőséggel bírt.

127 Mindez persze nem jelenti, hogy a Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység felől ne fuvaroztak volna számottevő mennyiségű faszenet az Északi-középhegység más tájai és a Magyar-alföld irányába, és hogy ennek a kereskedésnek ne lett volna jól bejárt rendje, s ne lettek volna kialakult körzetei.

128 Ez utóbbiak hangsúlya a faszénnek a modern vaskohászatból való kiszorulásával nőtt meg, ám közben jelentősen visszaesett a szénégetők száma és az egész tevékenység volumene, jelentősége is (20. kép). Az elmúlt évtizedekben a szénégetés - kisebb ipari hasznosítás mellett - elsősorban exportcélokat szolgál. Néprajzi irodalmunk a faszénégetést a Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység jellemző iparágaként emlegeti.

129 Nem kétséges, hogy ezeken a területeken voltak a sajátos erdei ipar súlypontjai, de a 18. században pl. a Kisnógrád megyei Kutasóról említik, hogy ott szenet készítenek,

130 majd a múlt század elején Magda Pál Zólyom megye szénégetéséről tesz említést, közölve azt is, hogy ahhoz a fát a Garamon úsztatják le.

131 Legújabban Diósjenőn is égettek szenet. Azonban azt, hogy Nógrád megye faszénellátása nem lehetett megoldott, s hogy igen korán behozatalra szorulhatott más megyék felől, már a 17. századi céhlevelek is tanúsítják. Losonc és Fülek lakatos, kardmíves, asztalos, nyereg- és szíjgyártó, valamint kovácsmestereinek céhlevele úgy intézkedik, hogy ha a mesterek bármelyike tudomást szerez arról, hogy a piacra egy vagy két szekér faszenet 121. Gömöri János 1982. 102. 122. Szilas Géza-Kolossváry Szabolcsné 1975. 148.; Viga Gyula 1985a. 347. 123. Sárközi Zoltán 1980. 93. 124. Paládi-Kovács Attila 1988. 71, 99. 125. Gallo, Ján 1973. 69.; IIa Bálint 1976. 404. 126. Veres László 1975. 152.; Herkely Károly 1941. 262.; Paládi-Kovács Attila 1988. 71. 127. Paládi-Kovács Attila 1988. 99.; Viga Gyula 1985a. 347. 128. Petercsák Tivadar 1981a. 56-59.; Petercsák Tivadar-1982. 91-92.; Petercsák Tivadar 1982-83. 395.; Viga Gyula 1986. 84-85. stb. 129. Petercsák Tivadar 1986. 235. 130. Schram Ferenc 1968. 676. 131. Magda Pál 1819. 227, 230.