Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

SZEPES Felka fafaragvány ok, műbútor 6 Hanusfalu guzsalyok 4 Kubach és szobabútorok és házi eszk. 20 vidéke Szepesbéla gereblye, teknő, sütőlapát 8 Szepesmerény asztalos, kádár, kerékgyártó munka 12 Szepesremete bútor, szekér, hordó, Szepesremete kád, létra 11 Szepessümeg faskatulya 14 Szepesszombat „műfaragászati" tárgyak 2 Hedermark zsindely 120 M aj er ka zsindely 40 Schavnik zsindely 10 Szentgyörgy zsindely 20 TRENCSÉN Lednic-Lehota gazdasági eszközök 3 Rozsina teknők 2 ZEMPLÉN Valaskóc teknők, jármok 2 Sztarina fegyverállvány 2 Abara hordók 27 Regéc ablakráma és faszerszámok 15 Háromhuta ablakráma és faszerszámok Szakcsin Sztarina fafaragások 4 Kelenica ZÓLYOM Szélnye zsindely 14 Pónik zsindely 270 Ha az itt felsorolt településeket más források adataival, valamint a recens néprajzi gyűjtések információival összevetjük, akkor nem lehet kétségünk, hogy a háziipari központok helye és a készített termékek köre nem merev, változatlan struktúra, hanem igazodik a mindenkori helyi adottságokhoz és külső igényekhez, vagyis az alkalmazkodás sajátos megjelenése. Ezen belül azonban tanulságos példákat ismerünk arra vonatkozóan, hogy helyenként a tevékenységi formák továbbélnek a lokális nyersanyagbázis megszűnése után is, s pl. jelentős fafaragó központ működhet másutt vásárolt alapanyagból, de még gyakoribb példa az, amikor a helyi nyersanyagbázis ellenére nyomtalanul eltűnik, felszámolódik egy-egy háziipari ág, ha a külső és belső késztetés, igény megszűnik (19. kép). Számottevő különbségek voltak természetesen az egyes települések kisugárzása, kereskedelmi kapcsolataik köre és iránya vonatkozásában, de megragadhatók eltérések a paraszti barkácsolók és a. faragó specialisták között is az értékesítés formájában, ami