Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

danák". 66 Bükkzsérc urbáriuma arra utal, hogy a famunka a jobbágyi szolgáltatások kö­zött is szerepelt: a favágás kötelezettsége mellett „egész Hellyes Gazda hat száz pár ab­rontsot az m. Uraság Erdeiben meg vágni, azt meg vonni s hajtani és készen Egerbe be vinni köteles. ,,(>7 Túl azon, hogy a történelmi borvidéken a földesúri szolgáltatások kö­zött természetesen jelen voltak a borászkodást szolgáló fakészítmények, Eger piaca, ill. vásárai a 18-19. században is a fatermékek kereskedelmének központjai voltak. Pl. 1754-ben, amikor a város magisztrátusa a piaci és vásári cédulapénzekről intézkedik, a városi hajdú ellenőrzésére bízza a „Deszkás, zsendeles, kádas, hordós és egyéb fa" szekereket is. 68 Amellett, hogy a Bükk hegység területén, s az érintkező barkó vidéken számos te­lepülés népessége kereskedett az egyes fatermékekkel (Dédes, Csokva, Radostyán, Fel­sőtárkány, Cserépfalu, Kisgyőr, Varbó, Parasznya, a hegység belsejének szlovák huta­települései stb. w ) a kincstári, ill. állami erdészet is készíttette a különféle faeszközöket és használati tárgyakat a munkásaival, napszámosaival. 1869-ből maradt ránk az erdé­szet faáruinak kimutatása, 70 melyben egyebek között keréktalp és küllő, járom, szőlőka­ró, gyúró-, fürösztő-, mosó- és sütőtekenő, két- és háromágú favilla, egy- és kétmarko­latú kaszanyél, különféle szerszámnyelek, különböző rudak és zsindely szerepelnek. De készíttetett az erdőhivatal kád- és hordóabroncsokai, nyeregkápái, furikoX és számos más eszközt is (15-16. kép). Mindez arra utal, hogy az állami erdészet révén is a hagyo­mányos faeszközök kerültek be a kereskedelembe, de nem zárható ki az sem, hogy az erdőmunka sajátos eszközanyaga is utat talált a paraszti üzemek eszközkészletébe. A néprajzi gyűjtések azt jelzik, hogy az erdővidék népe szinte mindent meg tudott faragni a fából, amire szüksége volt, ám csak egy szűkebb termékskála jutott túl a hegy­vidék határain, s került az alföldi parasztsághoz. Kiterjedt kereskedelem folyt a bükki jármokkal; az olykor díszesen faragott példányok a Hajdúságig 1 ^ Békés megyéig, a Jászságig eljutottak, de utat találtak a Taktaközbe, Bodrogközbe és a Tiszántúl terüle­teire is. Számottevő kereskedés zajlott a favillákkal is. Nádasd, Cserépfalu és Nyárád la­kosai csupán a miskolci kereskedők révén 35 ezer favillát adtak el - írja Balassa Iván. 12 Nagy jelentőséggel bírtak a bükki falvak a kenderfeldolgozás eszközeinek készítésében is. Különösen fontos volt e vonatkozásban Balaton, Cserépfalu, Kisgyőr és Varbó szere­pe, valamint Dédesé, ahonnan a jellegzetes, két részből álló, ólomberakásos guzsalyo­kat és csörgős orsókat Felső-Borsod, Dél-Gömör, Abaúj településeire és vásáraira hord­ták, de elszekereztek velük a Zempléni-hegység falvaiba is. 73 Felsorolni is lehetetlen azokat a készítményeket, amelyeket a bükki fafaragók elő­állítottak. Bükkzsércen favilla, dongák, szőlőprések, hombárok és szekéralkatrészek készültek, 74 FelsőtárkánybóX gereblyék, sulykolófák, mángorlók, sütőlapátok, villák, szerszámnyelek, választóvízzel díszített guzsalyők, furikok, tilók, hengerek, vonó­székek keltek útra az egri vásárra, vagy Gömör, Heves és Szabolcs megyék települései felé. Az itt készült szőlőkarókat alkalmanként borért cserélték el Gyöngyös és Eger kör­66. Havassy Péter, kézirat 77, 82. 67. Bm. Ál. Acta Pol. XXII. I. 314. 32. 68. Sugár István kijegyzése. ENA 1648/73. 57. 69. Fényes Elek 1851. 249.; Bodgál Ferenc 1959. 78.; Paládi-Kovács Attila 1982. 64.; Viga Gyula 1986.90.skk. 70. Vö. Viga Gyula 1986. 90-91. 71. Bodó Sándor 1966. 540. 72. Balassa Iván 1949. 119. 73. Dobrossy István-Fügedi Márta 1911. 104-105. ; Dobrossy István-Fügedi Márta 1982. 402. ; Pa­ládi-Kovács Attila 1982. 36,64. 74. Bozó József'1970. 135-137.

Next

/
Thumbnails
Contents