Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
danák". 66 Bükkzsérc urbáriuma arra utal, hogy a famunka a jobbágyi szolgáltatások között is szerepelt: a favágás kötelezettsége mellett „egész Hellyes Gazda hat száz pár abrontsot az m. Uraság Erdeiben meg vágni, azt meg vonni s hajtani és készen Egerbe be vinni köteles. ,,(>7 Túl azon, hogy a történelmi borvidéken a földesúri szolgáltatások között természetesen jelen voltak a borászkodást szolgáló fakészítmények, Eger piaca, ill. vásárai a 18-19. században is a fatermékek kereskedelmének központjai voltak. Pl. 1754-ben, amikor a város magisztrátusa a piaci és vásári cédulapénzekről intézkedik, a városi hajdú ellenőrzésére bízza a „Deszkás, zsendeles, kádas, hordós és egyéb fa" szekereket is. 68 Amellett, hogy a Bükk hegység területén, s az érintkező barkó vidéken számos település népessége kereskedett az egyes fatermékekkel (Dédes, Csokva, Radostyán, Felsőtárkány, Cserépfalu, Kisgyőr, Varbó, Parasznya, a hegység belsejének szlovák hutatelepülései stb. w ) a kincstári, ill. állami erdészet is készíttette a különféle faeszközöket és használati tárgyakat a munkásaival, napszámosaival. 1869-ből maradt ránk az erdészet faáruinak kimutatása, 70 melyben egyebek között keréktalp és küllő, járom, szőlőkaró, gyúró-, fürösztő-, mosó- és sütőtekenő, két- és háromágú favilla, egy- és kétmarkolatú kaszanyél, különféle szerszámnyelek, különböző rudak és zsindely szerepelnek. De készíttetett az erdőhivatal kád- és hordóabroncsokai, nyeregkápái, furikoX és számos más eszközt is (15-16. kép). Mindez arra utal, hogy az állami erdészet révén is a hagyományos faeszközök kerültek be a kereskedelembe, de nem zárható ki az sem, hogy az erdőmunka sajátos eszközanyaga is utat talált a paraszti üzemek eszközkészletébe. A néprajzi gyűjtések azt jelzik, hogy az erdővidék népe szinte mindent meg tudott faragni a fából, amire szüksége volt, ám csak egy szűkebb termékskála jutott túl a hegyvidék határain, s került az alföldi parasztsághoz. Kiterjedt kereskedelem folyt a bükki jármokkal; az olykor díszesen faragott példányok a Hajdúságig 1 ^ Békés megyéig, a Jászságig eljutottak, de utat találtak a Taktaközbe, Bodrogközbe és a Tiszántúl területeire is. Számottevő kereskedés zajlott a favillákkal is. Nádasd, Cserépfalu és Nyárád lakosai csupán a miskolci kereskedők révén 35 ezer favillát adtak el - írja Balassa Iván. 12 Nagy jelentőséggel bírtak a bükki falvak a kenderfeldolgozás eszközeinek készítésében is. Különösen fontos volt e vonatkozásban Balaton, Cserépfalu, Kisgyőr és Varbó szerepe, valamint Dédesé, ahonnan a jellegzetes, két részből álló, ólomberakásos guzsalyokat és csörgős orsókat Felső-Borsod, Dél-Gömör, Abaúj településeire és vásáraira hordták, de elszekereztek velük a Zempléni-hegység falvaiba is. 73 Felsorolni is lehetetlen azokat a készítményeket, amelyeket a bükki fafaragók előállítottak. Bükkzsércen favilla, dongák, szőlőprések, hombárok és szekéralkatrészek készültek, 74 FelsőtárkánybóX gereblyék, sulykolófák, mángorlók, sütőlapátok, villák, szerszámnyelek, választóvízzel díszített guzsalyők, furikok, tilók, hengerek, vonószékek keltek útra az egri vásárra, vagy Gömör, Heves és Szabolcs megyék települései felé. Az itt készült szőlőkarókat alkalmanként borért cserélték el Gyöngyös és Eger kör66. Havassy Péter, kézirat 77, 82. 67. Bm. Ál. Acta Pol. XXII. I. 314. 32. 68. Sugár István kijegyzése. ENA 1648/73. 57. 69. Fényes Elek 1851. 249.; Bodgál Ferenc 1959. 78.; Paládi-Kovács Attila 1982. 64.; Viga Gyula 1986.90.skk. 70. Vö. Viga Gyula 1986. 90-91. 71. Bodó Sándor 1966. 540. 72. Balassa Iván 1949. 119. 73. Dobrossy István-Fügedi Márta 1911. 104-105. ; Dobrossy István-Fügedi Márta 1982. 402. ; Paládi-Kovács Attila 1982. 36,64. 74. Bozó József'1970. 135-137.
