Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

8. kép. Tutaja Tiszán (Palotay Gertrúd felv.; Néprajzi Múzeum Fotótára - továbbiakban NM.) Mindez bizonyára kihatott a hegyvidék-alföld közötti termékcsere korábbi viszonyára, arányaira is, s talán az sem véletlen, hogy a hegyvidéki népi építészetben a kő felhasználása is lényegében ekkortájt kap igazolható szerepet.

19 Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szomszédos nagytájak közötti termékcserében a továbbiakban a fának ne lett volna domináns szerepe. Ezt részben az I. világháborút követő határmódosítás, részben - a korábbi földrajzi meghatározottságot „feloldó" - fatelepek, fakereskedelem szüntetik meg, ám nyomai a közelmúltig továbbéltek. Figyelmünket az Északi-középhegység és az Alföld kapcsolatára szűkítve megállapíthatjuk, hogy az eladásra kerülő fa két forrásból származik: a falvak közös erdeiből való részesedésből ered, vagy az uradalmi, illetve állami-kincstári erdőségekből kerül megváltásra.

20 Ezekhez járult még a gyűjtögetett hulladékfával való kereskedés. A Börzsöny falvai a 18-19. században a Dunán szállították az eladásra szánt fát. Szokolya környékén - a hegyi patak duzzasztásával - faúsztatót alakítottak ki, mellyel a Dunáig lehetett azt leúsztatni.

21 A Cserhát vidékéről a 18. században távolra is fuvaroztak tűzifát, de voltak falvak (pl. Lőrinci), amelyek épületfát a Mátrából szereztek be.

22 Radványi Ferenc szerint Verőce (Nógrád m.) lakói Pestig úsztatják a Dunán fájukat.

23 Mocsáry Antal a medvesalji erdők bükköseinek jelentőségét hangsúlyozta, vala19. Bakó Ferenc 1977. 5. 20. Petercsák Tivadar 1984. 494-495. 21. Dóka Klára 1977. 40.; Szabó István-Szabó László 1977. 84.; Hasonló faúsztató nyomai vannak Nagybörzsöny határában is. Vö. Vastagh Gábor 1962. 613-616. 22. Schram Ferenc 1968. 668. 23. Radványi Ferenc 1711-1716. (Kézirat)