Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

tek azonban nem zárták ki azt, hogy egyes szokásformák jelen legyenek az együtt élő szlovák, ruszin, magyar csoportok szellemi hagyományában (pl. Rákóczi-kultusz).

107 A különböző vándorárusok és vándoriparosok migrációjának nyomai olykor jól megragadhatók a folklorisztika módszerével. Pl. a szlovák népköltészetben közmondások, találós kérdések őrzik a gyolcsosok munkájának, vándorútjának emlékét.

108 A vándoriparosok - pl. drótos tótok - tevékenysége a szellemi hagyományok, ill. hírek, ideológiák, eszmék átadásának kitűnő színtere volt. Nem véletlen, hogy a vándorárusok és -iparosok alakja oly elevenen van jelen a magyar dramatikus hagyományokban (drótos tót, köszörűs, halárus, borbély, kéményseprő, fúróárus stb.).

109 Ezek az alakok - megítélésem szerint - nem csupán a farsangi és lakodalmas játékok szereplői, hanem bizonyos fokig alkalmas megjelenítésük a velük való kapcsolat hagyományának, funkciójának továbbörökítésére, eltanulására is - még akkor is, ha általában humoros, tréfás alakban és formában jelenítődnek meg.

11

" A vándorok szellemi műveltségét is új ismeretekkel gyarapítja, ill. formálja tevékenységük. A világban sokat látnak, hallanak, tágul a látókörük: mindez visszahat identitásukra, s az őket követő generáció felnevelésére. Hat a vándorlás a hitükre, vallási életükre is (pl. betérnek az útj ukba eső templomokba).

111 Szerepet kap a vándorlás, s az árucsere alkalmaikor történő találkozás bizonyos politikai eszmék terjedésében is: a történeti kutatás szerint a Dózsa-féle parasztháború „ideológiája" ilyen módon terjedt, s Nemesik Pál kutatásából tudjuk, hogy az 1898-as agrárszocialista mozgalmak hírét a licei vándor fazekasok vitték el Gömörbe, ill. a Felföldre."

2 Mindezek műveltségformáló jelentőségét aligha lehet túlbecsülni, s talán nem túlzás, ha úgy véljük, hogy a Kárpátok vonulatának és medencéjének népeit ezek a kapcsolatok fűzték össze valódi egységbe. (Természetesen nem csupán a magyarság és a szomszédos népek viszonylatában kell itt gondolkodnunk, hanem a többi nép relációjában is.) Ezek a kapcsolatok jelentették a népek „békés együttélésének" - a valódi internacionalizmusnak! - az érrendszerét, ugyanakkor formálták az egyes etnikumok belső egységét, identitását is. Mindezek ma is aktuális értékeket hordoznak, s a népek között - olykor tudatosan - keltett ellentétek soha nem ebből a mély rétegből táplálkoztak. A hagyomány elemei nem a nacionalizmus példái, hanem a népek egymásrautalságát, együttélését tanúsító példák - máig ható tanulságokkal. C) A kulturális érintkezés valódi mélységeit a nyelvi érintkezés, a népnyelv különböző rétegei tükrözik- E vonatkozásban igen sokat mond, hogy nyelvünk kupec szava, ,vevő', ,vásárló' értelemben szlovák eredetű, s a többi szláv nyelvben is vannak megfelelői.

113 Hasonlóan az esetleges migráció lehetőségét veti fel kofa szavunk, amely ismeretlen eredetű, de a szomszédos nyelvek hasonló szavai a magyarból származnak.

114 Érdekes problémákat vet fel a vengerec szó, amelynek hátterével Gunda Béla foglalkozott behatóan. A kifejezésnek az orosz nyelvben két jelentése van: ,magyar, magyarországi születésű', valamint ,vándorló, házaló kereskedő'. Az utóbbi táj szó, főleg a Szovjetunió déli részén. Gunda tanulmánya igazolta, hogy a kifejezés valójában szlovák házaló kereskedőket és vándoriparosokat takar, akik a történeti Magyarországról származtak, s bejárták az orosz földet is. Egyik-másik magyaros viselete, ill. a nyelvükbe kevert ma107. Részletesen: Niedermüller Péter 1977. 233-235.; Vö. Márkus Mihály 1972. 121-123.; Gyivicsán Anna 1986. 9-23. 108. Gunda Béla 1954. 85. 109. Ujváry Zoltán 1983. II. 179-206., III. 118-140. 110. PócsÉva 1978. 189. 111. Somogyi Manó 1905. 49. 112. Székely György 1961. 473-506. ; Nemesik Pál 1966. 209. 113. TESZ. II. 1970. 674. 114. TESZ. II. 1970. 517.