Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE
vonatkozásában. Éppen ezért itt csupán néhány általános jellemzőre, összefüggésre kívánok utalni. A néprajzi vizsgálatokban - alapvető kutatási metodikájuk következtében - az árucsere és a migráció elsősorban az eltérő adottságú és különböző kultúrájú műveltségi csoportok alkalmi vagy rendszeres érintkezéseként jelenik meg. A műveltség egészét tekintve ez így is van, ám a jelenségek és folyamatok mélyén ennél lényegesen összetettebb problémák húzódnak. Efolyamatok részesei valójában egyének, még akkor is, ha az általuk hordozott tudás, ismeret, ill. az ezekkel előállított - a természetből elvett vagy megtermelt - produktumok általában az adott közösség műveltségét tükrözik, ill. az adott közösség műveltsége „hitelesíti" azokat. Régiónkban az alkalmazkodás formái igen sokszínűek, összetettek, a tevékenységi formák és típusok közül saját készségének, anyagi és szellemi kondíciójának függvényében választ az egyén. Mindez átszűrődik az adott közösség belső kapcsolatrendszerén, egy része lecsapódik az adott településen belüli munkamegosztás keretei között. Számos néprajzi és történeti adat igazolja, hogy még a leginkább specializálódott falvak népességének tevékenysége is változatos, s az egyes tevékenységi formákon belül is meglehetősen variabilis. Nyilvánvalónak látszik persze, hogy az egyén által gyakorolt tevékenység zöme a közösségi tudásnak, a közösség tradíciójának is része. Ám a külső elvárások és lehetőségek hatására jelentkező újítások, valamint az innováció különböző megjelenései éppen az egyén tevékenységén át találnak utat a közösséghez, vagy - s erre is van példa - nem találnak befogadást a közösség által, de ez nem feltétlenül akadályozza meg az egyént, hogy - a külső kapcsolatok révén - befogadjon új ismereteket. Minderre az a rendkívül összetett, számos vonatkozásban ma is ismeretlen, bonyolult etnokulturális folyamat ad lehetőséget, amely felszabadítja az egyént a közösség mindenre kiterjedő szorítása alól. A különböző kis- és nagytájak összeműködése csak így, az egyén felől - divatos kifejezéssel: alulról építkezve - valósulhatott meg, ami természetesen az egyén és a közösség összeműködésének folyamatában is sokszínű, változatos történéseket sejtet. A közösség tradíciója nem jelenti a folyamatok és ismeretek konzerválását. A hagyomány az árucserében és vándorlásában egy olyan laza keret, ami alapvetően kihat az egyének mentalitására, de nem szorítja össze végletesen a cselekvésük terét. Vizsgálataim azt jelzik, hogy az árucsere és a migráció folyamatai valójában fokozatosan felszabadítják az egyént, ha nem is függetlenítik egészen a közösség regulativ hatása alól. Paradox módon, minél több ismerettel, készséggel, saját kultúrájának minél nagyobb „tudásával" ruházta fel őt a saját közössége, annál több esélye, lehetősége van a külső nyitásra, kapcsolatok teremtésére. Régiónk ökológiai adottságait vázolva már szóltam az itt élő ember tevékenységének sokféleségéről, a tradicionális életmód összetettségéről. A domb- és hegyvidéki népesség mentalitása alapvetően más, mint a sík vidéki parasztságé - miközben számos vonatkozásban paraszti mentalitású maga is. Ebben benne tükröződik a régió hagyományos műveltségének zonális szerkezete is. A mezőgazdasági művelésre alkalmas térszíneken a föld jelenti a fő kihívást, s mindenféle egyéb cselekvés-olyan anyagi kondíciót céloz, ami lehetővé teszi az áhított földterület megszerzését. A magasabb térszíneken és az erdővidékeken az a tehetősebb réteg a modell, amely változatos formákban tud bekapcsolódni a helyben megtermelt javak szállításába, értékesítésébe, amelyik sajátos „hidat" képez a mezőgazdálkodó térszínek felé. (Mindez alapvetően nem mond ellent ifj. Barta János megállapításának, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkavállalásnál a külső kapcsolatok, a világlátás „foka" valójában fordítottan arányos az illető társadalmi helyzetével: minél szegényebb volt valaki, a munkavállalás révén annál messzebb juthatott. 25 ) A két típus igen gyakran össze is kapcsolódik: a domb- és hegyvidék népes25. ifj. Barta János 1977. 87.
