Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

102. kép. Borsod vármegye gazdasági élete a 19. század közepén (Frisnyák Sándor térképe után) mas összeműködést, ami az alföldi, domb- és hegyvidéki zónák között zajlott. Adataink azt sugallják, hogy ebben a dombsági övezetnek sajátos, átmeneti, kiegyenlítő szerepe volt. Közvetítette a javakat mindkét irányba és mindkét irányból, s maga - mindenkori lehetőségei szerint - tette hozzá saját termékeit, vagy vett el többet a szomszédos tájak termékeiből. (Mindezt korábban, számos vonatkozásban adatoltam.) Ez a viszonylagos önállóság kitűnően megragadható az egyes tájak mikrokörzeteinek vizsgálatával. Meggyőződésem, hogy ez önálló tanulmányt igényel, ezért itt csupán néhány példán szemléltetem a kistájak Összeműködésének rendjét. Szándékkal említek példákat egyes tájak, s egyes megyék (vármegyék) vonatkozásában, mert úgy vélem, hogy ezekkel a Felföld tájainak többsége modellezhető. Korábban - Bak János településtipológiája alapján - önálló tanulmányban fogalmaztam meg, itt csak röviden utalok a Bükk hegység példájára, ahol az Alföldhöz simuló Bükkalja, ill. Sajó-völgy, a belső medencék dombsága, valamint a hegység belsejének magasan fekvő, specializálódottt telepes falvai (huta- és hámortelepülések) között a táji-gazdasági összeműködés sajátos formája ragadható meg (102. kép). A Bükk kistájai, mint egy rendszer sajátos fogaskerekei egészítették ki egymás tevékenységét, s ezzel a belső forgalom jellegzetes módozatait teremtették meg, nem elzárva természetesen az egyes kistájakat a távolabbi forgalomtól sem.

17 17. Bak János 1932.; Viga Gyula 1984. 241-248.; Viga Gyula 1986.; Viga Gyula 1987. 206-218. 250