Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

Budapest és Vác környékére jártak vándor aratók, s a nógrádi palócok - hevesiekkel és mátraiakkal együtt - Nagykőrös környékére is vándoroltak aratni, továbblendítve az ottani népességet, amelyik Szolnok, Békés és Csongrád megyébe ment munkára.

68 A Medvesalja településeinek szegénysége (Dobfenek, Tajti, Hidegkút, Vecseklő, Egyházasbást) az Alföld felé vándorolt, ugyanakkor a nagyobb péterfalai gazdákhoz Klenóc vidékéről szlovákok jártak aratni.

69 A munkaerő vándorlásának sajátos láncolata mutatható ki a történeti Gömör, Heves, Borsod, Abaúj, valamint Szolnok megye között. A gömöri népesség helyben munkát nem kapó része eljutott ugyan a Hajdúságba, Nyírségbe is, ám zöme Borsodba és Hevesbe járt aratni,

70 miközben Borsod és Heves megyék, ill. a Mátraalja és a Bükkalja a legnagyobb idénymunkás-kibocsátó, országos viszonylatban is.

71 A mindenkori időjárás, a terméseredmények fontosságát hangsúlyozza, hogy a 18. században Gömörből jártak le a Nagykunságba vándor aratók, ugyanakkor - aszályos években - a kunságiak mentek a Felső-Tisza vidékére részes aratásra, kaszálásra.

72 Jól jelzik a taglalt „kétirányú" mozgást Paládi-Kovács Attila adatai a Barkóságból, ahonnan ugyancsak jártak képes aratók a Bódva-, ill. a Hernád-völgybe, ugyanakkor az urasági birtokokon (Csernely, Csokvaomány) fogadtak kepés aratókat Eger környékéről és a Bán-völgyből.

73 Példáinkat hosszan sorolhatnánk, hiszen adatok tömege áll rendelkezésünkre, amelyek jelzik, hogy Abaúj területe, Zemplén déli része, de még a Bodrogköz is egyaránt kibocsátó és befogadó a munkaerő vonatkozásában. Ennek arányai természetesen az egyes tájak mezőgazdasági termelésének színvonalától, az eltartóképességtől függően is változtak.

74 Adataink - összevetve a táji kapcsolatok más vonatkozásaival is - azt sugallják, hogy a nyelvhatár széles sávja, geográfiailag lényegében az Északi-középhegység láncolata és az azt északról övező medencesor sajátos ütközőzónát jelentett a Felvidék és a Magyar-alföld között, mintegy kiegyenlítve a felső részek „nyomását" és az Alföld szívó hatását, megfelelő mozgást, információt átbocsátva, „átszűrve" azt mindenkori saját igényein. Ez azt is jelenti, hogy nem egyszerűen a történeti Felső-Magyarország munkaerő-feleslege és az Alföld - relatív - munkaerőhiánya közötti kiegyenlítődésről van szó, hanem arról is, hogy a felső részeknek a hegyvidék, fő vonalában a Kárpátok által „szorított" népességét részben az Északi-középhegység, illetve annak völgymedencéi szívták fel, ezzel még mindig lényegesen jobb feltételeket kínálva azoknak az otthoninál. Ugyanakkor a Börzsöny és Zemplén közötti széles sáv népessége ugyancsak dél felé igyekezett, a magáénál jobb megélhetés érdekében. Mindezek a kérdések azonban már túlmutatnak az időszakos munkásvándorlás problémáin. Bár a vándorlás irányaiban meghatározók az észak-déli útvonalak,

75 mind a mai Szlovákia, mind a mai Észak-Magyarország területén számos jelzés van a hegyvidék sávján belüli vándorlásokra is (pl. Mezőkövesd környékéről Nógrádba, Zemplénbe, Szerencs környékére, Hevesből a Hernád-völgy felé stb.). Az Északi-középhegység, főleg a Mátraalja és Bükkalja sajátos szerepét jelzik e vonatkozásban Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának adatai is, melyek kommentárjában 68. Balassa Iván 1985. 86-87. 69. Nagy Molnár Miklós 1985. 143-144. Valamint gyűjtése: HOM Néprajzi Adattára 4743. 70. Ujváry Zoltán 1981. 58.; Hoffmann Tamás 1963. 313-314.; Dobosy László 1982. 117.; Aggtelek környékéről: Molnár Ágnes (DENIA - Gömöri Archívum 224.), Szilicéről pedig Márkus Mihály gyűjtései (Ethnológiai Adattár 587. 6.) 71. Sárközi Zoltán 1965. II. 324., 370.; Hoffmann Tamás 1963. 314-316. 72. Paládi-Kovács Attila 1979. 388. 73. Paládi-Kovács Attila 1982. 53. 74. Balassa Iván 1964. 95-96.; Ikvai Nándor 1967. 125-126. 75. Balassa Iván 1985. 85.