Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
Kétségtelen, hogy vannak példák különlegesen nagy távolságokra való vándorlásokra is, ám - praktikus szempontok miatt - ezek voltak a kevésbé jellemzők. A vándorlások zömét sajátos, kétlépcsős folyamatként írhatjuk le. Ennek számos mozzanatára rámutat Balassa Iván is, ám magam úgy vélem, hogy - valóban jelentős volta ellenére túlhangsúlyozza az új országhatárok jelentőségét e vonatkozásban. 49 Számomra úgy tűnik, hogy a történeti Magyarország északi megyéi és az Alföld mai déli része közötti távolságot korábban is több lépésben „hidalták" át a munkásvár.dorlások. Trencsén, Árva, Liptó, Zólyom, Szepes, Sáros megyék déli részének népessége délfelé vándorolt, de jobbára csak a magyar-szlovák nyelvhatár vonaláig. A helyükön keletkezett „vákuumot" morva és lengyel területükről érkező csoportok foglalták el, 5 " illetve e megyék északi részéből lehúzódó népesség. (Ne feledjük, ez mennyiségében és minőségében is igen gyenge termőadottságú táj.) Az innen levándorlók azt a teret töltötték meg, amit a Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Zemplén megyék lefelé vándorló népessége szabadon hagyott. M A nyelvhatárt magukba foglaló megyék népessége ez, amely zömmel „átlendül" a mai Magyarország területére, ám igaz, hogy a nyugat-szlovákiai területekről eljutnak pl. Somogyba is, de zömük a Dunántúl északi részén marad (Sopron, Mosón, Győr megyék), 52 s délebbre haladva egyre inkább felváltja őket az Alpokalja népessége. Az ország keleti felében sem jut túl zömük az Alföld északi peremterületein, s a Magyar-alföld zömét az Északi-középhegység népessége látja el aratómunkással. Hangsúlyozom, hogy számos adatunk van a nagyobb amplitúdójú vándorlásra is, zömmel mégis az a jellemző, hogy sajátos, apró hullámokban, szinte a történeti megyénként tagozódna szorítják egymást egyre délebbre a munkáscsoportok, s a nagy kiterjedésű megyéknél nagyon jól megfigyelhető a kiegyenlítődés a közigazgatási egység északi és déli régiója között is. így volt ez még Árva megyében is, ahol megragadható a két, különböző adottságú rész közötti kiegyenlítődés. 53 Hasonló folyamatot figyelhetünk meg Hont megye északi és déli része között, 54 Nógrád megye északi és déli területei között pedig már a 18. és 19. századi gazdasági-honismereti irodalom felfigyelt ezekre a kiegyenlítődési folyamatokra. 55 Különösen jól megfigyelhető ez a megosztottság Gömör megye példáján, ahol az északi, iparosodott rész, valamint a déli, földművelő, mezőgazdálkodó terület elkülönülése a 17-18. századtól jól megrajzolható. 56 Jól megragadható a munkaerő vándorlása Zemplén megye északi és déli részei között, míg Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros népének erőteljes irányultsága mutatható kxSzatmár és a Nyírség felé, de egymás között is jól megfigyelhető kiegyenlítődésük a munkaerő vándorlásában. 57 Semmiképpen nem szándékozom tehát elvitatni néprajzunk azon megállapításait, amelyek a Felvidék és az Alföld közötti munkaerővándorlás tényét és jelentőségét húzzák alá. Mégis úgy vélem, hogy túlzottan leegyszerűsíti a problémákat az, aki ezt nagy amplitúdójú, egyenes vonalú migrációként értelmezi, s nem úgy, mint összetett belső vándorlások, kis- és nagytáji munkamegosztás sajátos következményeit. Nem tudjuk ma még pontosan, hogy mik voltak azok a tényezők, amelyek ezt a mozgást évről évre, ily módon motiválták, azon túl, hogy az alapvető elindító okokat ismerjük. Szélsősége49. Balassa Iván 1985. 86-89. 50. Balassa Iván 1985. 85-86. 51. Balassa Iván 1985. 86. 52. Balassa Iván 1985. 86. 53. Slavkovsky, Péter 1970. 105-108. 54. Sárközi Zoltán 1965. II. 332.; Paríková, Magdalena-Slavkovsky, Péter 1981. 103-107. 55. Radványi Ferenc 1711-1716. 10-11. ; Mocsáry Antal\S26.1. 61-63. ; Schram Ferenc 1968. 662663.; Pálmány Béla 1985. 184. 56. IIa Bálint 1976. 400., 404-405.; Paládi-Kovács Attila 1973c. 549-550. 57. A szatmári aratókhoz: Gunda Béla 1984. 93.
