Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
A mezőgazdasági idénymunkásokat sokáig az aratás és a cséplés-nyomtatás elvégzésére fogadták fel, 42 ám a 19. század második felében - a cséplőgépek elterjedésével, valamint az ipari növények és a burgonya, kukorica térhódításával párhuzamosan munkájuk többirányúvá vált, ami az idénymunka, a summásság kialakulásához vezetett. 43 Ez természetszerűen kihatott a munkát vállalók nem és kor szerinti tagolódására is. 44 A summásmunka a II. világháborúig a Mátra- és Bükk-vidék népességének jelentős tömegeit vitte el lakóhelyéről, több-kevesebb rendszerességgel. A becslések szerint az I. világháború előtt még mintegy 50 ezer summás lehetett Magyarországon, ami - családtagokkal együtt - kb. 150 ezer ember időszakos migrációját jelentette. 45 Nyomaiban fellelhető volt a summásmunka még az 1970-80-as években is. A megélhetés gondjaira, a domb- és hegyvidéki népesség társadalmi feszültségeire utalnak azok az adatok is, amelyek azt jelzik, hogy a kivándorlás idején is az északi megyék a legnagyobb kibocsátók. 1889-1913 között Zemplén, Szepes, Ung, Abaúj-Torna, Nyitra és Trencsén megyék lakosságából kerültek ki elsősorban azok, akik - gyakran örökre - búcsút intettek szülőföldjüknek. 46 Az I. világháborút követő békerendszer alapvetően átrendezte a munkaerő-struktúra táji kereteit, de az idénymunka számos formája tovább élt még a II. világháborút követő években is, s nyomaiban ma is fellelhető. Modern formája a táji kiegyenlítődésnek az, amikor pl. a hegyvidék magyar szövetkezeteibe szlovákiai közös gazdaságok kombájnjai jönnek segíteni az aratásban, amit e munkák itteni elvégzése után hasonló módon viszonoznak a helybeliek. Ám a mezőgazdaság ma is meglevő hátrányai, a táji adottságok nehézségei, nem utolsósorban az infrastruktúra, s az ipar fejletlensége miatt má is tízezrek kényszerülnek el ebből a régióból; kik csak időszakosan, kik egész életükben ingázva a lakóhely és a munkahely között. A vándorlás „modern" formája az, amit azonban e feltétel „régi" szorítása eredményez. A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁKHOZ KAPCSOLÓDÓ VÁNDORLÁSOK Arató- és cséplŐmunkások A legnagyobb tömegeket mozgató vándormunka elindítója a nyári mezőgazdasági munkák csúcspontja, az aratás, a gabonafélék betakarítása volt. Az aratómunkások vándorlásának főbb törvényszerűsége, a gabonatermelő Alföld és a peremterületek több évszázados gazdasági kapcsolata, egymásrautaltsága mára a tradicionális kultúra evidenciája. Röviden mégis érintenünk kell ezt a kérdést, mert nem érthetők meg nélküle a vizsgált régió táji kapcsolatainak legfőbb összetevői. A vándormunkás mozgalom főbb irányai a 16. század elejétől az I. világháborút követő békerendszer által megszabott új határok kialakításáig lényegében változatlanok maradtak: a peremterületekről irányultak a Kárpát-medence belső térségei felé. 47 Ám a nagy távolságokat átívelő, nagy amplitúdójú vándorlások sok rövidebb távú migrációval egészülnek ki, s ezek a mozgások a történeti Felvidék és az Északi-középhegység táji tagolódásának finom szerkezetére is rávilágítanak. 42. Tudjuk persze, hogy az aratómunkások tevékenysége korábban is többirányú volt, nem csak a gabona aratása és a szemnyerés volt a feladatuk. Vö. Balassa Iván 1985. 34. skk. Tartalmazzák ezeket a megállapodásokat olykor az aratószerződések is. Pl. Füvessy Anikó 1973. 43. Sárközi Zoltán 1965. II. 334. skk.; Rácz István 1980. 42. 44. A vándormunkaformáihoz: Balassa Iván 1985. 24. skk. 45. Sárközi Zoltán 1965. II. 370. 46. Rácz István 1965. II. 452-455. 47. Paládi-Kovács Attila 1979. 386.
