Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ Vándormunka és táji munkamegosztás A történeti tudományok elmúlt évtizedekben elért eredményei közül - megítélésem szerint - megkülönböztetett fontosságúak azok, amelyek a különböző korok és kultúrák belső migrációinak, a megtermelt javakkal és javakért való vándorlás elemeinek és összetevőinek, valamint a különböző kultúrák közötti migrációk egyes tényeinek feltárásával mindinkább széttördelték a tradicionális műveltség „változatlanságáról", „mozdulatlanságáról", „konzervativizmusáról" korábban meglévő képet, s ezzel nem csupán az egyes elmúlt korok, letűnt kultúrák „rangját", jelentőségét emelték magasabbra, hanem a régmúlt idők emberének mozgásterét is tágabbra rajzolták, s lényegesen több kreativitással, cselekvőkészséggel, gazdagabb alternatívákkal jellemezve, emelték a rég volt ember rangját, megélt életének „minőségét" is. Megragadható ez a régészeti kultúrák „vándorlásában", kapcsolataik kiteljesedésében, de különösen szembetűnő a középkori ember műveltségében: a változatos, sokirányú migráció összeegyeztethetetlen a jobbágy-paraszti röghözkötöttség, elzártság, s a termelési autarkia korábbi elképzeléseivel. Összeegyeztethetetlen a tradicionális kultúra vélt állandóságával, mozdulatlanságával, s a hagyományos műveltség zárt, változatlan elemekkel való modellezhetőségével is.

1 (Talán nem véletlen, hogy a különböző fokon szerveződött műveltségi csoportok egyértelmű megragadásának, körülhatárolásának lehetősége szinte mindig kicsúszik a kutatás hálójából!) A megtermelt javakkal folytatott migráció mellett,

13 bizonyára a termelő gazdálkodás fellendülésétől kezdve, igen jelentős szerepet játszott a munkaerő vándorlása, vagyis a különböző eltartóképességű tájak munkaigényének és munkaerejének kiegyenlítődése, amely sajátos, olykor kontinentális méretű munkamegosztás keretei között értelmezhető. Jelentős tömegek időszakos vándorlásáról van szó, amely azonban eszközök, eljárásmódok, technikák vándorlását, terjedését is jelenti, s vele a nyelvi-kulturális érintkezés, a szellemi kultúra nagy amplitúdójú terjedését; mindennek eléggé nem hangsúlyozható szerepe volt kontinensünk különböző régióinak műveltségében. Az eltérő adottságú tájak közötti munkamigráció, a népesség jelentős tömegének távolabbi területeken való munkavállalása általános történeti és etnológiai jelenség, amely a középkor folyamán Európa számos területéről adatolható. (Bizonyára vannak hagyományai más kontinenseken is.) Bár jelentősége igazán a kapitalizmus keretei között, a bérmunka különböző formáinak általánossá válásával teljesedik ki, már a feudális röghözkötés sem tudta megakadályozni a munkaerő vándorlását. A német történelemben már a 14. századtól kimutathatók korai formái, de felbukkan a középkorban kontinensünk más térségeiben is.

2 A munkaerő vándorlásának legfőbb mozgatója a mezőgazdaság éves rendje, a vegetáció ciklikussága, s a nyári nagy mezőgazdasági munkák indukálják a legerőteljesebb népességmozgást. Általános érvénnyel fogalmazza meg ennek törvényszerűségét a jeles francia történész, Fernand Braudel: „A termékeny mélyföldek megnyílnak a szegénygyakran zord, hegyes vidékek napszámosai előtt, és társulás jön közöttük létre, amely1. Szabó István 1969. 237-239.; Kubinyi András 1984. 221-231. la A javak cseréjének értelmezéséhez: Dankó Imre 1986. 11. 2. Rácz István 1980. 42-43. ; Sápi Vilmos 1967. ; Lencsés Ferenc 1942.