Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
A fuvarosok az éjszakát általában az istállóban tölthették, ahová - ha ismerőshöz szálltak - a háziak távollétében is bemehettek, s onnan bármikor távozhattak. Hasonlóan szálltak a vándorárusok és iparosok. Gunda Béla írja, hogy a szállást kérő felvidéki sáfrányosoknak bent a szobában adtak helyet, míg a drótosnak és ablakosnak az istállóban, de előtte elvették a dohányát, pipáját, gyufáját (régen csiholó acélját), nehogy tüzet okozzon. 221 Jelentős szerepet kaptak az úton járók életében a különböző út menti fogadók, állások, csárdák is. A forgalmasabb útvonalak mellett már a középkorban 221a a vendéglátás jól fejlett rendszere szolgálta ki az utasokat. A Károlyi-uradalom összeírása Zemplénből 1809-ből említi a Füzérkomlóson és Hollóházán levő állásokat, s a formájukról is tájékoztat: „A Ferdő ház és a kortsma közt vagyon az állás 10 magas ágasokra. Bikfa gerendákra, szarufákra, szalma fedélre az ország út mellett építve . . ." 222 Az utóbbinál: „Által ellenében a kortsmának vagyon az Állás 12 öl hosszúsága, 9 öl szélessége fából épült, zsindellyel fedezett . . . Van a két végén ezen állásnak kétfelé nyíló Fenyő Deszka kapu sarokvasakkal kettő és egy Kiss Gyalog ajtó vass sarkokra, és Reteszre. Benn az Állásban két vályú Tölgyfából hat öles." 223 Tokaj-Hegyalja kereskedelmében is jelentős szerepet kaptak a szerencsi állások, amelyek a Buda-Kassa útvonal állomáshelyéhez kapcsolódtak. 224 Ismert állások voltak Miskolcon és Felsőzsolcán, a Hernádvölgy felé pedig Szikszón. A hegyvidék és az Alföld-találkozásánál a bükkábrányi, a két dormándi, füzesabonyi, andornaki, a Felvidék felé pedig Putnok, Aggtelek, Trizs, Szentkirály, Tornaalja és Sajóvárkony állásai voltak különösen látogatottak. Az Ipolyvölgyön szekerezők Pest felé a balassagyarmati, a Szendehely és Vác között levő rókusi, ill. a váci beszállóhelyeket látogatták. Voltak emellett híres (olykor hírhedt) korcsmák is, mint pl. a cinkotai Nagyitce, ahol a fuvarosok szívesen megálltak. 225 Az állások maguk is színterei voltak a cserekereskedelemnek, s fontosak voltak a kulturális érintkezés szempontjából is. Pl. a dormándi állásokról a következőt mondta egy adatközlő: „Ott töltötték a fuvarosok az éjszakát. Mi lefelé mentünk a fával. Poroszló felől meg felfelé hozták a fuvarosok a gabonát, kukoricát, malacokat. Az alföldiek főleg Egerbe hordták a sok terményt. De lehetett az állásban találkozni fazekasokkal is, akik Rimaszombat felől jöttek." 226 Az állások az interetnikus érintkezésnek is fontos színterei: a nógrádi magyar, sváb és szlovák fuvarosok itt találkoztak a szlovák területek felől Pestre gyümölcsöt, szilvát, káposztát, krumplit fuvarozó szlováksággal, a kerámiát áruló gömöri szlovákok az alföldi magyarsággal és a bükki szlovák meszesekkel, a zempléni szoták, ruszin, szlovák és lengyel borfuvarosok a hegyaljai és taktaközi magyarsággal stb. Vagyis a kulturális érintkezés ezen formáját, ill. ennek jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni. Ezek a helyek alkalmasak voltak a különféle etnikumok mentalitásának összevetésére is; pl. éppen az árucsere, a személyes igények és az életszínvonal vonatkozásában. Természetesen itt tájékozódhattak az utakról és a kereskedés lehetőségeiről is. Az egyes állások, fogadók gyakran a kereskedőutak stációit is kijelölték. Márkus Mihály írja le, hogy a kassaújfalusi sertéskupecek Nyíregyházán vásárolt állatait 3 fuvarmenetben vitték haza: Bodrogkeresztúr és Abaújszántó voltak a közbenső állomás221. Gunda Béla 1940a. 281-282. 221a Ballal Károly 1927.; Siklóssy László 1943. 161-237.; Mazsáry Béla 1943. 238-286. 222. Károlyi Levéltár Lad. 87. No. 84. 6. (Sárospatak, Rákóczi Múzeum Adattára) 223. Károlyi Lt. Lad. 87. 84. 13. 224. Farkas István 1983. 144-146. 225. Gönyey Sándor 1940. 35. A Sajó-völgyi kocsmákhoz, csárdákhoz: Ujváry Zoltán 1979. 65-68. 226. Viga Gyula 1986. 129.
