Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
Mint jeleztem, a szállítás egyik fő anyaga és eszköze a fa volt, s a belőle összeállított láp, szál, tutaj alkalmas volt számos más anyag, termény és kézművesipari árucikk szállítására is. Különösen nagy fontosságú volt a máramarosi só szállítása, melyre a Tisza mentéről már a 13. századtól vannak adatok, 185 s jelentősége fél évezreden át kimutatható. 186 Mivel a Dunán és a Tiszán zajló vízi szállítás múltját aránylag jól ismerjük, 187 s témánk tekintetében elsősorban az árucsere szempontjai a lényegesek, ezért főleg a vízi úton érkező áruk sokféleségére hívnám fel a figyelmet. Az élelmiszerek közül megkülönböztetett szerepe volt az egyes gyümölcsöknek, 188 de szállítottak a szlovák tutajosok az Alföld felé borsót, brindzát, szárított gombát, vadhúst és számos más élelmet. 189 Zemplén és Ung megyéből tutajon érkezett a bor Szabolcs megyébe. 190 Megszámlálhatatlanok azok a kézműipari cikkek, amelyek a víz hátán szállítódtak dél felé. A legfontosabb építőfa, deszka és zsindely mellett számtalan faeszköz (villa, gereblye, lapát, járom, fatál, orsó, szövőszék, dongás edények, teknők, ládák, szuszékok, bútorok), bőrök és szűcsáruk, különféle textíliák (vászon és kékfestő), ásványi és vegyi anyagok (kén, puskapor), kő, m gyapjú, vas- és rézáruk stb. 192 A tutajosok közvetítették a Vág mentén készített fazekasedényeket is. 193 f Az egyes áruféleségek más-más körzetberrterjedtek, s különböző mélységig diffundáltak az alföldi népesség tradicionális kultúrájába. A tutajok legfontosabb kikötőhelyei Tokaj, Szolnok 194 és Szeged, ill. Komárom, Esztergom, Vác, Pest, Buda és Baja voltak, s az egyes áruk - a paraszti kultúrában, életmódban elfoglalt helyüknek megfelelően - kisebb-nagyobb távolságra hatoltak be az Északi-középhegység, ill. az Alföld zónájába. A Felvidék vizén érkező fája sajátos hatást gyakorolt a Tisza mente népi építészetére, 195 s bizonyára kimutathatók lennének ezek a hatások eszköztípusok, eljárásmódok vonatkozásában is, ha rendelkeznénk effajta feldolgozásokkal. A recens néprajzi gyűjtések a Tisza mentén még ma is mindenütt megragadhatják a tutajosok, szálas tótok, olajok emlékét, mint pl. erre Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának gyűjtései utalnak, s falvanként jól behatárolható az érkező anyagok és tárgyak köre is. 196 Az I. világháborút követő határmódosításokig élő gyakorlat volt a tutajon való szállítás, a középkori okleveles adatok igazolják, hogy folytonosan működött a Felvidék és az Alföld között az árucsere rendszerének ez az eleme még a török hódoltság korában is - a részekre szakadt ország „határain" keresztül. 197 A szálakon érkező szlovák, román, ruszin, ill. ukrán, hucul tutajosok számos módon kapcsolatba kerültek a Tisza menti települések népességével, s nem csak az említett 185. Gráfik Imre 1983. 43. 186. Kós Károly 1972. 15.; A felső Tisza és kereskedelme. Pesti Napló 1855. február 22, 187. Betkowszky Jenő 1955. ; Betkowsky Jenő 1961. ; Juhász Antal 1962. ; Gráfik Imre 1983. ; Barna Gábor 1988. 189-212.; Boros László-Korompay Gábor 1979. 188. Viga Gyula 1986. 184-185. 189. Márkus Mihály 1972. 35. 190. Fényes Elek 1836-40. IV. 216. 191. Márkus Mihály 1975. 149. 192. Huska, A. M. 1972. Vö. Márkus Mihály 1972. 35. 193. Márkus Mihály 1972. 35. 194. Szolnok kikötője és a szolnoki fuvarosok fontos szerepet játszottak a felvidéki és kárpátaljai áruk továbbításában. A Máramarosból érkező sós tutajok faanyagát pl. Kecskemétre szállították értékesíteni a 19. században. (Sükösd Mihályné 1984. 96.) De egy-egy rév, ill. kikötő másutt is számos lótartó családnak biztosított megélhetést, akik a Tiszán érkező javakat közvetítették a megrendelőkhöz. Vö. Bencsik János 1986. 10. 195. Bakó Ferenc 1982. 7. 196. Kéziratban a szolnoki Damjanich Múzeum Néprajzi Adattárában. Ezúton is köszönetet mondok Gulyás Évának és Szabó Lászlónak szíves segítségükért. 197. Huska, A. M. 1972.
