Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI

említést. Az kétségtelen, hogy a Felföldről a Magyar-alföldre áramló áruk tömege évszázadokon át főleg élelemért - elsősorban gabonáért - cserélt gazdát, s ennek különféle hagyományai, szokásai ma is elevenen élnek a néphagyományban.

1,9 A közvetlen csere, mint jogügyleti forma a közelmúltig érvényesült.

120 Bár nem vitatható, hogy az árucsere a paraszti üzemszervezet fejlődésével a pénzt, mint értékközvetítőt egyre inkább bekapcsolta a csere folyamatába, mégsem lehet a közvetlen cserét egy genetikai folyamat kezdőpontjaként értelmezni. A mindenkori piaci viszonyok, cserearányok, nem utolsósorban pedig a távolság alapvetően befolyásolták a csere formáját. Ennek lehetőségét a mindenkori feltételek, érdekeltségek döntötték el - jóllehet a pénzgazdálkodás fokozatosan előtérbe került az árucsere mozzanataiban is. Maga a közvetlen csere is olykor több lépcsőben, több áttételen keresztül zajlott. Terjedelmi okok miatt itt ennek csupán néhány példáját említem. Pl. már Bél Mátyás feljegyezte, hogy a Nógrádból cserépedénnyel és faáruval az Alföldre vándorló árusok portékáikat gabonára, szalonnára, főzelékfélékre, kenderre, almára cserélik el, s azokat jelentős haszonnal adják el otthon, az övéik között.

121 A gömöri sonkolyosok általában csere útján szerezték be a sonkolyt: a csereeszközöket - a maguk készítette tárgyak mellett - lakóhelyük környékén vásárolták fel (fűszerek, orsók, kasza, tartóedények stb. ).

122 Vesztenecvölgy sáfrányosai külföldön déligyümölcsöt és fűszereket vettek a sáfrány árából, amit aztán otthon értékesítettek.

123 A különböző tájak Alföldre szállító fuvarosai útjaikról igen gyakran megrakott szekérrel mentek hazafelé is - pl. dinnyével -, s portékájukat otthon értékesítették. A Bükk- és a Mátra-vidékről pl. fát vittek az Alföldre , amit dinnyére cseréltek, s aztán annak eladásából tettek szert némi jövedelemre. Részt vesznek ezekben a közvetítő folyamatokban az idénymunkások is: pl. az Alföldre járó aratók árvái fenőkövet visznek magukkal árulni, ugyanakkor a munkájukért kapott gabona fölöslegét odahaza értékesítik.

124 Markáns példákat említ Paládi-Kovács Attila a Sajó-völgy, ill. a Rozsnyói-medence néhány településéről: „A körösiek, szalóciak aszszonyai még egy-két évtizede is rendszeresen lejártak Tornaalja vidékére, ahol felvásároltak mákot, babot, borsót, s vitték fel a Szepességbe, ahol nyereséggel adták tovább. Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein egészen Losoncig eljártak, hogy mákot és hüvelyeseket vegyenek. Nyáron át a saját határukban és az alsóbb Sajó-völgyön felvásárolt gyümölccsel kereskedtek Dobsinán és a Szepességben.

125 Különösen érdekesek a közvetlen cserének azok a példái, ahol - kellő alapanyag hiányában - valósággal bizonyos tevékenységek alapfeltételét biztosítja a csere útján érkező nyersanyag: pl. a mezőtúri fazekasok gömöri agyagból, a cserépfalusi fafaragók répáshutai fából, a gömöri bordások Tisza és Duna menti nádból dolgoznak stb. A hagyományos paraszti árucsere jellegéből adódóan, nagyon nehéz kitapintanunk azt a pontot, ahol a rendszeresen lebonyolított, közvetlen csere, vagy annak közvetítése az árucserére specializálódott csoportok létrejöttét, tevékenységét körvonalazza. Kellő mélységű történeti adatok hiányában pedig különösen nehéz annak körülhatárolása, hogy a közvetítő kereskedelem, az adott település, vagy táj, ill. népességük egy része 119. Szinte a szájhagyományozás törvényszerűségei szerint jelennek meg a recens gyűjtésekben a vándorkereskedelem bizonyos elemei, pl. a felföldi fazekasokkal folytatott csere mozzanatai: az edényeket-egyszer vagy kétszer-kellett megtölteni cserében gabonával. Ezt a 18. században Bél Mátyás, a 19. században Magda Pál, Békefi Rémig és mások adatai éppen úgy hitelesítik, mint a recens néprajzi gyűjtések. A teljesség igénye nélkül: Békefi Rémig 1898. I. 167. 120. Tárkány Szűcs Ernő 1976. 370.; Dankó Imre 1979a. 51-65. 121. Bél Mátyás 1984. 292. 122. Füvessy Anikó 1971. 34.; Praslicková, Mária 1979. 95. 123. Csippék János 1910. 235. 124. Márkus Mihály 1975. 150.; Angyal Katalin gyűjtése, Bodony, ENA 1783/74. 125. Paládi-Kovács Attila 1973c. 553.