Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI

zadban a méz- és viaszkereskedelem súlypontja a Felföld, elsősorban Gömör és Nógrád területére tolódott, s abban - Kassa, Lőcse, de főleg Rozsnyó mellett - jelentős szerepet kaptak néhány gömöri falu lakói is. Füvessy Anikó kutatásai szerint sonkolyvásárlással Derencsény, Eszterézs, Lipóc, Gesztes, Dobrapatak, Eszterény, Gömörispánmező, Bu­gyikfalva, Meleghegy, Hrussó, Szilistye és Pápócs lakói foglalkoztak, 64 vagyis lényegé­ben azok a települések, ahol a bordásságnak is nagy hagyománya volt. Tevékenységük nyomát már a 16. századtól őrzik névtani adatok, hasonlóan a bordásokhoz. 65 S bár Hőke Lajos már 1886-ban azt írja a sonkolyosokról és viaszbábosokról, hogy a „kihalt házalók közé sorolhatók", 66 a néprajzi gyűjtések még századunkban is kimutatják mű­ködésüket a Nyírségben, Szatmárban, a Tiszántúlon, a Bodrogközben, a Rétközben, Zempléntől a Börzsönyig az északi hegyvidék egészén, de felbukkan emlékük Szolnok Megye Néprajzi Atlasza egyes gyűjtőpontjain is. 67 A sonkolyosok vándorútjai általában a méhészkedés éves rendjéhez igazodtak, s a sonkolyért - a szövőborda mellett - kaszát, szerszámnyeleket, orsókat, guzsalyokat, edényeket, rőfös árut, gyűszűt, tűt adtak cserébe. 68 Az összegyűjtött viaszt közvetlenül, vagy viszonteladók útján értékesítették a sonkolyosok. 69 Témánk további kibontása szempontjából is nagyon fontos Füvessy Anikó azon megállapítása, hogy a szlovákságon kívül németek (cipszerek) és magyarok is foglalkoz­tak sonkolyvásárlással (ld. még a mézkereskedők brács, berács elnevezése). Vagyis a néprajzi gyűjtésekben - vándorárusokkal, ill. azok portékáival kapcsolatban - gyakran felbukkanó felvidéki, tót elnevezések nem jelentik azt, hogy feltétlenül a szlováksággal kell azokat kapcsolatba hoznunk. 70 A vándorárusok tevékenységének kiterjedt része kapcsolódott a különféle textíliák értékesítéséhez. Ennek okai a Felföld gazdálkodásának és iparának szerkezetében ke­resendők. A Felföld területe - főleg Árva és Szepes megyék - a rostnövények, különö­sen a len termesztésének központjai voltak, s az ezen alapuló textil háziipar, majd maga­sabb fokon szerveződő feldolgozóipar termékei a középkor óta áramlottak az Alföld irányába. Árva megyében - a gyapjúfeldolgozás mellett - már a 16. században is jelen­tős lenfeldolgozó háziipar virágzott, amely aztán a 18. században élte virágkorát. Már ekkor kialakult a lenvászonnal vándorlók és piacozók rétege, amely elsősorban közve­títő kereskedelemből élt. 71 A 19. század elején Szepes megyében évente 6 millió, Sáros megyében pedig évi 10 millió rpf házivászon készült. 72 Bár Trencsén, Turóc, Liptó, Zó­lyom, Gömör, Sáros és Zemplén megyék vászonkereskedelme is rendkívül kiterjedt, hi­szen csak Rozsnyón 23 gyolcsfehérítőt említ Fényes Elek, akik évente 24-30 000 darab gyolcsot fehérítenek, 73 mégis Magda Pál Árva, s különösen Szepes vármegye ez irányú 64. Füvessy Anikó 1971. 29. 65. Füvessy Anikó 1971. 30. 66. Hőke Lajos 1886. 1448. 67. Füvessy Anikó 1971. 31.; Gunda Béla 1984. 94.; Vagy Géza 1983. 139.; Páll István 1986. 160.; Bartha János gyűjtései: Korlát, Arka, - HOMNa. 3029.; E. Fehér Julianna 1957. 287.; Sgy. Szendehely (Nógrád m.) Szolnok megyéből - Kisújszállásról - 18. századi jegyzőkönyvi adat is említ felvidéki viaszkos kereskedőt. Vö. Szilágyi Miklós 1966. 88.; Lásd még Csalog Zsolt kérdőíves gyűjtéseit: Damjanich Múzeum Na. 499-67. 9. 68. Somogyi Manó 1905.; Már Gedde János munkája arra utal, hogy a 18. században hasonlóan cserélték el a sonkolyt különféle eszközökre. Vö. Füvessy Anikó 1971. 34. 69. Praslicková, Mária 1979. 159-160.; A méhészettel kapcsolatos vándorkereskedelemről leg­újabban összefoglalóan ír: Kotics József 1988. 114-125. 70. Füvessy Anikó 1971. 35-36. 71. Polonec, Andrej 1955. 50-58. ; Habovstiak, Anton 1971. 80-91.; Kovács Gyula 1898. 64-79. 72. Mérei Gyula (főszerk.) 1980.1. 382. 73. Fényes Elek 1843. 254.

Next

/
Thumbnails
Contents