Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI

70. kép. Gyetvai szlovákok a breznói vásáron 1910 körül (Teszák Károly felv. NM.) színvonalától függően - a hagyományos árucsere archaikus formái is felbukkantak. E témakörben még igen sok adóssága van néprajzi kutatásunknak (pl. zsidók szerepe falvaink társadalmában, a hitelek és törlesztések számontartásának formái, hagyományos, közvetlen csereformák, falusi korcsmák és vendéglők stb.) (70. kép). Az árucsere formái szorosan összefüggenek az egyes tájak adottságaival, az ott élő népesség termelési színvonalával. A dombvidék és a középhegységi zóna azon területein, ahol a mezőgazdálkodás a megélhetés alapvető forrása, az árucsere szervezett formái dominálnak. Mindez nem jelenti, hogy ne lennének jelen a csere alkalmi, spontán formái és mozzanatai, ám ezek csupán kiegészítői az előbbinek. A magasabb térszínek felé haladva, amint a mezőgazdálkodás mellett, sokfelé annak hiányában a táj kiélésének másféle, változatos módjai dominálnak, a cserében mind nagyobb szerep jut a szervezetlen, spontán formáknak, s annál nagyobb számban kényszerül a népesség tevékenységének mind nagyobb részét az árucsere szolgálatába állítani. Természetesen a mezőgazdálkodó térszínek népessége is útra kel alkalmanként a feleslegével, mert a vegetáció éves rendje a növénykultúrák egy részénél a betakarítást és az értékesítést is kampányjellegű feladattá teszi (pl. gyümölcs, szőlő stb.). Termeivényeik, megtermelt javaik többsége azonban az árucsere szervezett kerejei között lel gazdára (gabona, állat). Azokon a területeken, ahol a mezőgazdálkodást - általában az év egy részében rendszeresen kiegészítik egyéb, főleg kézművestevékenységek, ott a csere szervezett és spontán formái általában szorosan egymás mellett élnek. Ugyanakkor a mezőgazdálkodásra kevéssé, vagy egyáltalán nem alkalmas hegyvidékeken a népesség jelentős része az év hosszabb szakaszában vándorlásra kényszerül: részben mezőgazdasági idénymunkára, részben speciális termékeinek értékesítésére. Mindezt a képet természetesen erősen árnyalják, ill. tagolják*a helyi adottságok és hagyományok, valamint a társadalmi