Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
IV. AZ ÁRUCSERE FORMÁI ÉS RÉSZTVEVŐI
59. kép. Piac Lőcsén a századelőn (Zempléni Múzeum Képeslapgyűjtemény'e-továbbiakban: ZM.) nul, nagyon is összefüggő, szerves fejlődés következménye. Más kérdés természetesen, hogy a csereforma jogi-formai keretei lényegesen kötetlenebbek, mint a szervezett árucsere-alkalmak esetében.) A kettő aránya, összefüggése tájanként, koronként is eltérő lehet. A Felföld árucseréjét tekintve - főbb vonalaiban - úgy tűnik, hogy a hagyományos árucsere legnagyobb jelentőségű formája a vásár, a szervezett árucsere jellemző megnyilvánulása, ám elsősorban azokon a területeken bírt meghatározó jelentőséggel, ahol a mezőgazdálkodás termelőtevékenysége és a - különböző szinten szervezett - kézművesipar termékeinek cseréjére volt lehetőség (59-64. kép). A csere szervezetlen formái a mezőgazdálkodó térszínek népességének életmódjában is jelen vannak, ám másodlagos jelentőségűek, míg a mostohább adottságú, a táj kiélésének alacsonyabb szintű formáit felvonultató tájakon, ill. az ott élő népcsoportoknál ez a forma is meghatározó jelentőséggel bír, olykor ez a domináns (65-66. kép). Mindez összefügg az egyes vidékek ökológiai adottságaival, ill. az ahhoz társuló üzemszervezeti formákkal, beleértve az iparűzés különböző típusait is (céhek, háziipar, falusi-mezővárosi kézművesség stb.). Nem vitatható, hogy a vásárok és az adott táj termelőtevékenységének éves ciklusához igazodnak-pl. gabona- és állatvásárok 24-, a szervezetlen csereformák pedig kifejezetten követik a táj kiélésének éves rendjét. Végigtekintve a termékcserében részt vevő anyagokat, úgy tűnik, hogy - leszámítva a szélsőségesen mostoha adottságú vidékeket - a vásár, s bizonyos vonatkozásban a piac alapvető ellátó és szolgáltató funkciókat lát el, 25 ehhez képest a csere szervezetlen formái által közvetített termékek gyakran másodlagos jelentőségűek az adott táj, ill. népessége ^ukodesenek'* egészét tekintve. 24. Dankó Imre 1977. 369.; Kósa László 1978. 185.; Hőgye István 1981. 85. 25. A magyar vásárok funkcióihoz: Kós Károly 1972. 45.; Szűcs Jenő 1955. 5.; Dankó Imre 1977. 367-387.; Bácskai Vera 1964. 1-35.; Román János 1965. 9-91.; Székely György 1967. 206-210.
