Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
ható, hogy az országrészeket átfogó állatkereskedelem rendkívül nagy szerepet játszott a különböző állatfajták elterjesztésében. Utaltam arra fentebb, hogy így jutott a fehér magyar marha a felvidéki szlováksághoz, a pödrött szarvú magyar juh így kerülhetett a trencséni szlovákokhoz, 229 a nagy testű, hidegvérű lovak így nyertek teret az északi hegyvidék fuvarosainál stb. Más vonatkozásban különböző eszközök, eljárásmódok terjedésének nyomjelzője az állatkereskedelem, melynek ily módon éppen úgy hatása volt az állattartás táji-történeti típusainak alakulására, mint a pásztormigrációknak. Segítette ezt a folyamatot az is, hogy az állatvásárok - ha időben és térben gyakran el is különülnek a kirakodóvásároktól - közvetlenül is alkalmasak voltak az állattartást szolgáló eszközkészlet beszerzésére. De közvetítették ezeket a kereskedők, hajcsárok is. 230 Összességében az állatkereskedelem tehát elválaszthatatlan része a javak cseréjének, a táji kapcsolatok egészének; az egyik legnagyobb múltú, legösszetettebb hagyományú egysége annak, ami természetes következménye az állattartás paraszti gazdálkodásban betöltött szerepének, funkciójának. Ha az állatkereskedelmet régiónk tradicionális gazdálkodásának organikus rendjében vizsgáljuk, s számba vesszük e vonatkozásban a szomszédos nagytáji kapcsolatokat is, akkor röviden utalnunk kell arra, hogy maga az állatkereskedelem nem független a tartásmódok és tartási feltételek egészétől, ennek sajátos kiegyenlítődési folyamatai pedig más vonatkozásban is megragadhatók a táji kapcsolatok rendjében. A paraszti üzemek gazdasági stratégiája aránylag rugalmasan követi a mindenkori lehetőségeket, termelési feltételeket, így az eltérő táji adottságok, s az ezekből eredő terméskülönbségek és reprodukciós feltételek többféle módon egyenlítődnek ki. Nyilvánvaló, hogy a gyenge minőségű legelők más területen való legelőbérlésre, alkalmanként az állatállomány egy részének értékesítésére sarkallják a jószágtartókat, ami nem csupán a kereskedelemben követhető nyomon, hanem a hegyvidék és Alföld közötti pásztormigrációban, a hegyvidékiek alföldi, ill. az alföldiek hegyvidéki legeltetésében is. 231 Összefügg ezzel a mindenkori takarmánykereskedelem volumene és iránya is, amely kétségkívül őrzi nagy hagyományú kereskedelmi kapcsolatok nyomait, ám elsősorban a mindenkori szénatermés különbségének tájak közötti kiegyenlítését szolgálja. 232 Nem független ettől a távoli kaszálóbérlések problematikája sem. Vagyis az állatkereskedelem csak a pásztorkodás, ill. állattenyésztés egészének tükrében értelmezhető, s tendenciái nem függetlenek a tradicionális gazdálkodás táji léptékű lehetőségeitől, eredményeitől. A kereskedelem ezen területe is részese az alkalmazkodás mindenkori vertikumának. Bár számos vonatkozásban önálló fejlemények, itt kell röviden említést tennünk az állattartás egyéb hasznaival kapcsolatos kereskedelemről. (Az élelmiszer-kereskedelemnél szóltam a hús és a tejhaszon értékesítéséről.) A bőrkereskedelem fontosságát a középkori gazdaságtörténet számtalan adata hitelesíti: a vámnaplóktól a vármegyei limitációkig követhetjük a nyersbőr és a különféle bőráruk nyomát. Ezek azonban elsősorban a tímár és bőrcserző, ill. varga, valamint a csizmadia és más bőriparok nyomjelzői, s nem a paraszti kereskedelemé. Adataink azt jelzik, hogy a bőr áruforgalmát önálló kereskedőréteg bonyolítja le, gyakran bekapcso229. Gunda Béla 1984. 96. 230. Nógrád megyei gyűjtésem szerint pl. a hajcsárok faragott ostornyeleket árultak a vásárokon, amelyeket útközben készítettek. Szendehely, 1987. 231. Herkely Károly 1937. 476-479.; Szabadfalvi József1963. 131-143.; Szabadfalvi József \912. 128-133.; Viga Gyula 1985c. 267-272.; Viga Gyula 1988b. 38-48.; Zólyomi József 1985. 229259.stb. 232. Paládi-Kovács Attila számos tanulságos példát említ arra vonatkozóan, hogy az egyes tájak miként válnak egyik évről a másikra értékesítő körzetekből felvevő körzetekké, a mindenkori szénatermésnek megfelelően. Paládi-Kovács Attila 1979. 78-79.
