Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
zei és eljárásai, a termelés jogi szabályozása, nem utolsósorban az értékesítés nem csupán a gazdálkodás táji kereteit határolta be, hanem ennek kapcsán a mezővárosi műveltség és mentalitás sajátos típusát hozta létre. 46 A szőlővidék földesúri és paraszti gazdaságai árutermelésre rendezkedtek be, a belső és a külföldi piac ellátására termeltek. 47 A lengyel és magyar borkereskedőktől a 18. században görög és zsidó kereskedők veszik át az értékesítés nagyobb hányadát, a termésnek csak kisebb részét értékesítik maguk a szőlősgazdák. 48 A hegyaljai bor Oroszország és Lengyelország felé való közvetítése a Felvidék nagy vásárhelyein keresztül folyt, a közvetítő kereskedelmet kezdetben a szepességi városok birtokolják, majd a 16. században Bártfa, Eperjes és Kassa vette át tőlük. Az utak helyzete miatt Kassán keresztül zajlott a legnagyobb volumenű forgalom. 4 " Jelentős szerepe volt a közvetítő kereskedelemben Göncnek is, amely a Lengyelországba irányuló borforgalom egyik fontos állomása volt, 50 egyben névadója a hegyaljai borkereskedelem nélkülözhetetlen, mértékül is szolgáló eszközének, a gönci hordónak. Az északi irányú borszállítás valójában a hegyaljai kádáripar termékeinek, elsősorban a hordóknak az exportját is jelentette, mivel azok a tartalmukkal együtt cseréltek gazdát. s " ; ' A hegyaljai bortermelés, túl a kis területen koncentrálódott, sűrű mezővárosi hálózat gazdasági hatásán és sajátos társadalmi fejlődésén, 51 szekunder módon igen erőteljes hatást gyakorolt a környező tájak fejlődésére, népességük életmódjára is. A rendkívül munkaigényes szőlőművelés nagy körzet munkaerő-feleslegét szívta fel (lásd a munkaerő-migrációról szóló fejezetet), hasonlóan jelentős népességet foglalkoztatott a bor fuvarozása is. A 18. századi úrbéri vallomásokban húsznál több szlovák és ruszin zempléni település lakói vallották, hogy a hegyaljai bor fuvarozásával pénzt keresnek (lásd fuvarozásról szóló fejezetet). 52 A borkereskedelem - a munkamigráció mellett - kiterjedt zóna népességének interetnikus kapcsolatait hozta létre, amelynek elsősorban a hegyaljai mezővárosok műveltségében mérhető a hatása, de bizonyára kihatott az érintkező területek tradicionális műveltségére is. Természetesen a hegyaljai mezővárosok kereskedtek a borral a környező tájakon is, s a zempléni területek mellett a Hegyaljáról származó, jó minőségű bor a Tisza bal partján is kedvelt volt. 53 Bár a hegyaljai bor, s a vele való kereskedelem sajátos helyet foglal el a hagyományos árucserében, felvet egy lényeges kérdést, amely témánk egésze szempontjából fontos. A tokaji a 16-17. századtól sajátos márka az árucserében, melynek híre bejárta az egész világot. 54 Úgy tűnik azonban, hogy a paraszti borkereskedelemben nem voltak fogyasztási, ízlésbeli standardok, s a nagy hagyományú táji kapcsolatok esetén nem az állandó minőség jelentett kötődést, hanem a táji kereskedelmi kapcsolatokból működő tradíció. Az árucsere e területén is számos spontán érintkezés, alkalomszerűség ragad46. Bodó Sándor 1988. 14-21.; Balassa Iván 1973. 1-12.; Orosz István 1960. 3-70. stb. A kérdéskörhöz legutóbb részletes irodalommal szolgál: Bencsik János—Viga Gyula (szerk.) 1988. 47. Frisnyák Sándor 1985. 121.; Vö. még Tardy Lajos 1963. 48. Komoróczy György 1942. 43-44.; Kornoróczy György 1944. 49. Komoróczy György 1942. 44.; Komoróczy György 1944.; Dankó Imre 1979. 270.; Lásd még: Divéky Adorján 1905. 50. Iványi Béla 1926. 176.; Farkas István 1983. 146. 50a Frisnyák Sándor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a hegyaljai hordókészítő ipar- a borszállítás, ill. -kereskedelem sajátos formája miatt - lényegesen nagyobb volumenű volt, mint amit a helyi borkezelés önmagában igényelt volna. Információját ezúton köszönöm meg. 51. Orosz István 1960. 3-70. 52. Udvari István 1988. 53.; Paládi-Kovács Attila 1984b. 164. 53. Páll István 1986. 161. 54. Pap Miklós 1985.
