Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Balassa Iván: Előszó

László ezzel két olyan kötetet tett le a kutatás asztalára, mely az egyébként gazdag népi építészeti irodalomban is egyedülálló. Köszönet érte. A népi építészet iránti érdeklődés másik forrásának tekinthetjük, hogy a századfordulótól kezdve többen, így elsősorban Kós Károly ezt kívánta a magyar építészet megújítása egyik forrásává tenni. Ugyanezek a törekvések az 1930-as években is felmerültek; és később is tanúi lehettünk hasonló próbálkozásoknak. A népi építészet kutatása az a terület, ahol a néprajztudomány és az építészet szakemberei példamutatóan összefogtak, és én ebben látom egyik magyarázatát annak, hogy a népi építészet kutatása a magyar néprajz legnagyobb adattárral rendelkező területe. Készakarva mondtam adattárat, mert ahhoz képest viszonylag kevés a nagyobb területre kiterjedő összefoglalás, pedig ez egyben a vitatott kérdések felvetését, sok esetben megoldását is jelentené. Nagy szükség lenne a faltechnikák változásának történeti áttekintése. Egy-egy nagyobb terület, pl. Dunántúl, Kisalföld, Nagyalföld bemutatása. Örömmel jelenthetem, hogy Kós Károly 14 erdélyi népi építészeti tanulmánya még ez évben meg fog jelenni Balassa M. Iván szerkesztésében. De egyre többeknek lehetne már vállalkozni a teljes magyar népi építészet elemzésére is, olyan összefoglalások készítésére, melyre legutóbb éppen egy néprajzi és egy építész szakember - Barabás Jenő és Gilyén Nándor - mutatott példát. A népi építészet kutatása azonban nem állhat meg határainknál, hanem természetszerűen a kutatás, a felmérés azokon túl is terjed. Ennek tanúbizonysága az a tény, hogy csehszlovák kollégáink közül sok kiváló kutatót itt üdvözölhetünk. Közülük külön is üdvözölni szeretném dr. Václav Frolec docens urat, régi barátunkat abból az alkalomból, hogy 1989. május 23-án veszi át Bécsben a Herder-díjat. Itt jegyzem meg, hogy ezen a tanácskozásunkon e nemzetközi díj több viselője is részt vesz. Nagy öröm számunkra, hogy Kárpátukrajna magyar népi építészetével is megismerkedhetünk, és reméljük, hogy az ungvári Hungarológiai Intézet segítségével lehetősége lesz a magyar kutatóknak is a helyszínen történő kutatásra. Már elöljáróban megköszönöm a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak és a miskolci Herman Ottó Múzeumnak a konferencia gondos megszervezését, és azt a lehetőséget, hogy az előadások még ebben az évben megjelennek. Miskolc, 1989. május 15.