Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Bakó Ferenc: Újabb eredmények és kérdőjelek a pincekutatásban

ÚJABB EREDMÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK A PINCEKUTATÁSBAN BAKÓ FERENC Mintegy 30 évvel ezelőtt, a műemléki topográfia előkészítése során bejártam a Felföld hozzánk közelebb eső részeit és ekkor figyeltem fel a vulkáni tufákba és homokkőbe vájt építményekre. A Miskolc és Verpelét közötti zónában a két világháború közötti korban körülbelül ezer barlanglakást tartottak nyilván, de ennél a számnál jóval nagyobb volt az ugyancsak kőbe vájt borospincéké. Figyelmem akkor elsősorban a barlanglakások felé irányult és helyszíni kutatás, megfigyelés alapján ezeket az építményeket két tanulmányban dolgoztam fel, amelyek azóta meg is jelentek.

1 A műemléki topográfia adatgyűjtése közben, Heves megye minden települését bejárva, eljutottam egy Eger környéki faluba, Andornakia is, ahol a népi építészeti emlékek mellett, így a tufába vájt lakások mellett is egy igen régi, használaton kívüli borospincére bukkantam, amelyet a nép Százrejtekű pincének nevez. Évtizedek teltek el azóta és a múlt év végén kezdtem el újra ezen építmények vizsgálatát, éppen azoknak a kérdéseknek felvetésével, amelyeket az a bizonyos andornaki pince rejtett magában. A népi vélekedés a Százrejtekű pincét a törökök munkájának tulajdonította, ami a régi építmények esetében gyakorta előfordul, de nem fedi mindig a valóságot. Az andornaki pincék készítésének időpontjára azonban kivételesen megbízhatóbb adatok állnak rendelkezésünkre, és ezekre részben elfogadható feltételezéseket építhetünk. Az adatok egy térképen fedezhetők fel, amelyet 7 779-ben a falu akkori tulajdonosa, a Mocsáry család rajzoltatott. Itt három csoportban látszanak borospincék, mert kivételesen ezeket is jelezték, nemcsak egy-egy fekete háromszöggel, hanem latin felirattal is. A pincék egyik csoportja a település közelében, attól északkeletre látszik cellae, tehát pincék felirattal, amiből arra lehet következtetni, hogy ezeket a térképezés idején használták, épp úgy, mint korunkban is. Századunk elején közelükben számos barlanglakás is volt. A pincecsoport helyét az határozta meg, hogy tőle délre terültek el a keleti határrész szőlőskertjei; az úrbéres szőlők a Szállás völgyben, az allodiális szőlők pedig a Rosa (Rózsa) hegyen. Mindkét dűlőnév elemzése arra utal, hogy ezeken a szőlőültetvény másodla1. BAKÓ Ferenc 1970-71.; BAKÓ Ferenc 1977.