Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Fodor István: Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez

kép). Erre alighanem a bejárati folyosó csatlakozásának két oldalán lévő cölöplyuk ad magyarázatot: itt a bejárat fölé épített - a házénál keskenyebb - tető fedte a padkát is. (A cölöpök helyéből ítélve ennek a háznak egyébként is másfajta tetőszerkezete lehetett.) Lényegét tekintve tehát ennek a háznak is volt a bejárat mellett előtere. Bizonyára helyesen jegyzi meg P. A. Rappoport a keleti szláv 10-11. századi lakóházakról szólva, hogy a kemence melletti bejárat csak akkor vált lehetővé, amikor a bejáratnál előteret építettek, bár az eresz bizonyítható nyomai ott is csak a 12-13. századból ismeretesek.

40 (Nyilvánvaló, hogy a bejárat védelme azért volt fontos, hogy a közeli kemence melege ne szökjön ki. Csak így alakulhatott ki a Rappoport által említett „melegfüggöny", amely biztosította a lakótér hátsó részének viszonylag egyenletes hőmérsékletét. Láttuk, hogy a kardoskúti háznál is a bejárati részt választották, el fallal, s hasonlóképpen lehetett ez a csekefalvi ház esetében is.) A tiszafüredivel szemben az ószentiváni háznak mindeddig nem ismerjük még csak megközelítően pontos párhuzamát sem a Kárpát-medencéből. Különlegességét a falak mellett futó árok, vagyis valószínűleg a fából készült fal alsó gerendáinak (vagy a talpfának) lesüllyesztett árka adja. Az ilyen megoldás Kelet-Európában is ritka lehetett. A közölt ásatási anyagban csak egy hasonlót találtam Szovjet-Moldvában, a Loganesti nevű településen. Az ásatok által a 6-7. századra keltezett 3,7x3,6 m-es lakóház padlója 120 cm-rel mélyedt a felszín alá, keleti sarkában hasáb alakú kőkemence volt. A ház falainál 10 cm széles és ugyanilyen mély árok futott körbe, az árakon belül pedig - közvetlenül ahhoz csatlakozva-6 cölöplyuk került elő (2/2 kép).

41 Az ásatok minden bizonnyal helytálló vélekedése szerint a ház földfalát hasított fával bélelték, amelyet a függőleges cölöpök szorították a falhoz. Úgy vélem, némileg hasonló módon rekonstruálhatjuk az ószentiváni házat is. Mivel azonban ott a fal melletti árok szélesebb, s nincsenek támasztócölöpök sem, valószínűleg a ház földfalán belül boronafal lehetett. Azt is valószínűnek vélhetjük, hogy a falat belülről nem tapaszthatták, hiszen alighanem emiatt süllyesztették a kemencét a padló alá. Nyilvánvaló továbbá, hogy a háznak felmenő fala is volt. így az ószentiváni ház az Alföldön az első Árpád-kori felmenő fallal is rendelkező boronaépület, amelyet a régészeti leletek nagymértékben valószínűsítenek.

42 Erdélyből azonban szintén van kétségtelen bizonyítékunk felszíni fallal is rendelkező földbe mélyített boronaépületre. Csekefalván Benkő Elek 1981-ben tárta fel a fentebb már említett két helyiségre osztott lakóházat, amelynek fala mentén körben jól megfigyel40. RAPPOPORT, P. A. 1975. 152. 41. CEBOTARENKO. G. F. - TELNOV, N. P. 1983. 88-90. 1. kép. - Hasonló megoldással találkozunk még a kazár Sarkéi helyén épült Bjelaja Vezsa nevű orosz település egyik (243. számú) boronaháza esetében is, itt azonban csak két falnál mélyítették le a talpgerendát, továbbá a ház gödrének falát sem figyelhették meg: BELECKIJ, V. D. 1959. 111-112. (A ház kora: 10-11. század, Id. RAPPOPORT 1975a, 44.). 42. Elvben természetesen azt sem lehet kizárni, hogy a talpfába függőleges cölöpöket erősítettek, s ezek közét vesszővel befonták, majd betapasztották. Ilyen fal esetén azonban a ház betöltéseben patics- és tapasztastörmeléket kellett volna észlelni, erről azonban nem tesz említést a dokumentáció. Továbbá tapasztott fal esetében nem lett volna szükséges a kemencét teljesen a padló szintje alá süllyeszteni. A harmadik lehetőségnek - a hasított fával való bélelésnek - a tartócölöpök hiánya mond ellen.