Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében

2. kép. Kör alaprajzú, tövisfalú kosár. Gelénes, Bereg m. (Paládi-Kovács A. felv. 1968.) térségében. Úgy látszik, a 17. század állattartói síkvidéken, középhegységi és magashegységi övezetben egyaránt használták. Az Ung megyei Palócról 1666-ban tanúsítja valaki: „. . . tudja azt, hogy az urak erdején volt az öreg Horváth György disznainak kosarok." Máramaros megyében sokféle rendeltetése alapján a kosár a legfontosabb 17. századi pásztorépítménynek látszik. 1640-ben Hosszúmező, Szaplonca és Feketeerdő állattartóinak megengedik: „. . . valaki hol szereti maga marhájával, ott csináljon kosárt, mind juhnak, disznónak és baromnak."

12 Szamosháton a kosár 'tüskesövénnyel, tüskés gyepűvel kerített éjjeli tanya, gulya, ménes v. sertésnyáj számára.' Bereg megyében szintén ezzel a szóval jelölik a gallyból, tövisből marhák számára készült karámot. Zemplénagárd, Szegilong, Révleányvár bodrogközi helységek kosár nevezetű építményéről Balassa Iván megállapítja, hogy az mindig településen kívül, az erdőben állt.

13 Magam a beregi Gelénes határában nyílt legelőn fényképeztem és mértem fel egy kosárnak nevezett, közel kör alaprajzú építményt, melynek átmérője 30-35 m, falainak alapja közel 4 m, magassága csaknem 2 m volt. Beregben marhacsorda és disznónyáj egybentartására használtak ilyen gyepüket az 1960-as évek végéig. Szláv eredetű kosár szavunk 'kerek alaprajzú állattartó építmény' jelentésben került hozzánk még a középkor folyamán. A Tiszántúlon kerek alaprajzú, de nádfalazatú kosarak voltak használatban. A Kiskunságban a tüskés 12. TAGÁNYI Károly 1896. I. 541., 450. Idézi már BALASSA Iván 1973. 72. 13. BALASSA Iván 1973. 72. A szamosháti adatot CSŰRY Bálint a beregi adatot HERMAN Ottó nyomán közli.