Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében

1. kép. Sertéskarám (kosár). Fóny, Abaúj m. (Szabadfalvi J. 1968. nyomán) semmiféle építményt nem készítettek."

6 Mészkőhegységek karsztos eredetű térszínformáit, barlangjait a Bükk és Gömör karsztvidékeinek magyar pásztorai éppoly előszeretettel vették igénybe, mint az Alacsony-Tátra szlovák bacsái.

7 A középhegységi erdőségek régi pásztorai esős időben szívesen húzták meg magukat odvas fák nagy üregeiben. Az előbb vázolt osztályozás minden építménytípusának bemutatására nincs se idő, se tér, de talán nem is szükséges mindről beszélni. A jószág egybentartására szolgáló fedetlen építmények közül a földbe ásott oszlopokra vízszintesen felerősített rúdkarámok, az oszlopok közé font sövény- és pacsitkerítésű fedetlen építmények a palóc juhászaiban napjainkig használatosak. Legelterjedtebb elnevezésük karám, garám, a szellős, ritka falazat gyakori neve gát, kerítés, az építmény fonott kapujának neve: lésza.

8 Ezen építménytípusnak különösen az erdőkben előfordult szabálytalan sokszög alakú változata is, de túlnyomóan a négyszög, téglalap alaprajzú karámok használatosak. Az észak-hevesi palócok és a borsodi barkók emlékeznek a galagonyából, tüskés gallyakból készült gyepűkerítésre. Ezt a kezdetleges, egyszersmind régebbi építményt aZempléni-hegység sertéstartása napjainkig megőrizte. Szabadfalvi József az 1960-as években Fóny (Abaúj m.) község határában egy szabálytalan kör alaprajzú, fedetlen sertéskarámot fényképezett, amelynek széles falazata egymásra dobált ágakból, tüskés galylyakból állt össze.

9 Filkeháza határában a disznónyáj élőfákkal árnyékolt delelő helyét galagonya bokorból készített sövény veszi körül, amit kosárnak vagy karámnak neveznek.

10 Sajnos Petercsák Tivadar fényképén a kosár falának csak egyes részleteit lehet látni, de annak tüskegyepű jeliegét így is hitelesen dokumentálja. Az építmény megnevezésére északkeleten, a Felső-Tisza-vidéken a kosár szó szolgált. Balassa Iván levéltári forrásokra és történeti forrásközlésekre alapozott dolgozata főként a Bodrogtól keletre adatolta a kosár szót, mint a sertések számára tüskés gallyakból készített éjszakai szállás nevét.

11 Az általa idézett forrásokból kiderül ezen építménytípus tág földrajzi elterjedtsége és rendeltetésének a változatossága a Kárpát-medence északkeleti 6. ZÓLYOMI József 1960. 74. 7. Említhető a Bükkben az Istállóskő, a Peskő és a Köröslyuk barangja. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 53. Az Alacsony-Tátra vidékén a Deményfalvi barlang. GUNDA Béla 1962. 448. 8. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1964. 370-371., 391.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 56-57. 9. SZABADFALVI József 1968. 70-72. 10. PETERCSÁK Tivadar 1972. 517. 11. BALASSA Iván 1973. 73.