Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

hogy milyen építőanyagok, technikák, szerkezetek és formák köthetőek egy bizonyos időperiódusban a nemesi építészethez, s ahol lehetőségem nyílik, ott próbálom jelezni ezen elemek megjelenését, illetve elterjedését a paraszti építkezésben is. Falazatok Az építkezéshez felhasznált építőanyagok közül a szakirodalom elsősorban a legnemesebb, legtartósabb anyagot, a /covet szokta a kiváltságos néprétegek sajátjaként emlegetni. Észak-Magyarországon a feltárt levéltári források és a napjainkig is álló épületek tanulsága szerint a 18. század végéig a kőből való építkezés valóban a nemesi-városi építészet sajátja volt.

13 Kezdetben görgetett kövekből épült udvarházak, templomok, kúriák jelentek meg, sokszor fával együtt használva.

14 A 18. század közepétől az erőteljes barokk egyházi és világi építkezések megindulásával párhuzamosan kialakultak olyan komoly kőbányászati-kőfaragó központok, mint pl. a Mátrában Gyöngyös és környéke, a Bükkalja néhány települése, Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, kissé keletebbre Tarpa stb. Ezek a központok kezdetben elsősorban az uradalmak, városok, földesurak saját építkezéseire dolgoztak, de hamar megindult termékeik fokozatos elterjesztése szélesebb körben is. A 18. század végén, a 19. század első felében épült kúriák zöme már felhasznált követ, ha egyes esetekben csak alapozáshoz, tornácoszlopokhoz vagy nyílászárók kereteihez is.

15 A 19. század második felében induló újabb építési hullám idején is nagyon sok esetben az egykori kisnemesi utódok építkeztek kőből. A paraszti építőgyakorlatban a kő használata ugyan a 18. század végén jelenik meg, de főleg a már említett körzetekben, s szinte napjainkig is csak a megfelelő természetföldrajzi adottságokkal rendelkező régiókban lett általános.

16 A beszerzési, szállítási költségek, a speciális építőmesteri tudás igénye miatt azonban a nem kiváltságos rétegeknél is bizonyos anyagi feltételekhez kötötten válhatott általánossá. Mindazok ellenére, hogy Észak-Magyarországon a 18-19. századi források túlnyomó többségében nemesi kőházakat, kisnemesi kúriákat írnak le, mégsem állja meg - véleményem szerint - a helyét az a tézis, hogy a rendi társadalom szerkezetének megfelelően a nemeseket és egyéb kiváltságos rétegeket ab ovo a szilárd építőanyagok illették meg, míg az alsóbb rendű rétegeknek maradt a növényi és földalapanyagú építőanyag.

17 A Mátra-vidéki, bükkaljai vagy egyéb kőfejtő-kőfaragó központok tevékenységéről az utóbbi időkben kiváló tanulmányok születtek.

18 Ezek azt bizonyítják, hogy ahol a természeti feltételek, a mesterségbeli tudás és egyfajta vagyoni állapot 13. BARABÁS Jenó-GILYÉN Nándor 1987. 70.; BALASSA M. Iván 1981. 106.; H. TAKÁCS Marianna 1970. 169-173.; ZÓLYOMI József 1974. 19.; BAKÓ Ferenc 1972. 233.; BAKÓ Ferenc 1978. 61-64.; PÁLL István 1987. 16. 14. BAKÓ Ferenc 1985. 229-230. 15. LÉNÁRT Andor 1983. 187-218.; BAKÓ Ferenc 1978. 66. 16. CSERI Miklós 1987. 51-52. 17. SZAKÁLL Sándor-VIGA Gyula 1984. 93-122.; VIGA Gyula 1987. 79-89.; HÁLA József 1987. 81-102.