Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Fodor István: Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez

2. 1960-ban az Ószentiván (ma: Tiszasziget) VIII. elnevezésű lelőhelyen újkőkori település feltárása alkalmával B. Kutzián Ida egy Árpád-kori lakóházat tárt fel Bálint Alajos közreműködésével, egy másiknak pedig kis részletét figyelte meg.

26 Most csak a szempontunkból lényeges előbbi épületet ismertetem rövidre fogva, mivel várhatóan hamarosan napvilágot lát a részletesebb közlemény is.

27 A földbe mélyített, 4,3x2,7 m nagyságú épület földfalát 50 cm magasságban lehetett megfigyelni, alakja csaknem szabályos téglalap (211 kép). A nagyjából É-D-i tájolású épület északi falának közepén a fal mellett egy cölöplyukat leltek, a déli falnál viszont kettőt. A fal mellett körben 18-20 cm széles és 30-35 cm mély árok fut körbe, amely csupán a déli falnál lévő két karólyuk között szakad meg. Az északi falnál, attól 25 cm távolságra került elő a padló szintje alá mélyített kemence, amelynek tüzelő gödre az északi fallal párhuzamos. A ház betöltéséből származó edénytöredékek (zömmel cserépüstperemek) alapján az épület korát valószínűleg a 12. századra keltezhetjük. Az Árpád-kori faluásatásainkon eddig még párhuzam nélkül álló lakóház alakja nézetem szerint meglehetősen egyértelműen rekonstruálható. A falak melletti árok ugyanis a falat alkotó gerendák alsó elemének a nyomát őrzik, s a fal kétséget kizáróan fából készült, s nagyon valószínű, hogy boronafal lehetett. A fal déli oldalon való megszakítása egyértelműen jelzi a bejárat helyét. A tűzveszélyes falak miatt süllyesztették a földbe a kemencét is. Aligha kétséges, hogy a félig földbe süllyesztett háznak felszíni felmenő fala is volt, s bizonyára nyeregtetővel fedték. 3. Èz év (1989) június végén-július elején Hajdúdorogon a Temetőhegy keleti lábánál, az ott feltárt közel 600 sírós 10-12. századi temető közvetlen szomszédságában egy Árpád-kori félig földbe ásott lakóházat, mellette pedig 5 külső kemencét tártunk fel.

28 A ház gödre mintegy 80 cm-re mélyed a felszín alá, körvonalait a mai felszíntől 40-60 cm-re észleltük (3. kép). A régi felszín azonban a mainál valamivel alacsonyabban lehetett, mivel az erózió és a talajművelés következtében a dombról jelentős mennyiségű föld kerülhetett ide. A nagyjából 350x350 cm-es lakógödör falát 28-42 cm magasan tudtuk megfigyelni. A ház padlója egyenletes, keményre taposott. A kemencét a délnyugati sarokban találtuk, amelynek déli fala a ház fala is volt egyben, nyugati és északi falát, valamint boltozatát agyagból építették. Sajnos, a kemence felmenő falát és boltozatát nem figyelhettük meg, csupán az agyagból tapasztott, s átégett kemencealjat. Szája a ház belseje felől lehetett. A déli fal közepénél egy 55x55 cm átmérőjű, mintegy 30 cm-rel a padlószint alá mélyedő gödröt találtunk, amelynek alján keményre taposott sárréteget figyeltünk meg. Nyilvánvalóan az Árpád-kori házainkban gyakori ülő- vagy munkagödör lehetett.

29 E gödör és a kemence között a padló helyenként átégett, rajta 26. BOGNÁR-KUTZIÁN Ida 1970, 137. - Ez úton fejezem ki köszönetemet az ásatónak, hogy az ásatási dokumentációt közlésre a rendelkezésemre bocsátotta. 27. A lakóházat és a leleteket részletesen bemutató közleményem az Archaeológiai Értesítő 1990-es kötetében lát majd napvilágot. 28. Közöletlen. A hajdúdorogi feltárásokról készült előzetes közleményem - a lakóház, a külső kemencék és a leletek részletes bemutatásával - a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Évkönyvében jelenik majd meg. 29. MÉRI István 1952, 59-60. Vö. K. CSILLÉRY Klára 1982, 202-205.