Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

7. kép. 14-15. századi alápincézett házak újkori építményekben, a. Buda (Fő u. 16.), b. Pisek (Csehország), c. Most (Csehország), d. Kezmarok (Késmárk, történeti Szepes m.) (H. Gyürky Katalin 1987-1988. alapján) rozónak tekintjük a lakóterek és a gazdasági rendeltetésű részek (pince, présház, raktár, műhely) egymáshoz való funkcionális viszonyát a ház alatt és a telken, továbbá a városban. Az egybeltelkes észak-magyarországi céhesszőlőmonokultúrás mezővárosok lakóházait így öt csoportba soroltuk: a) utcai oldalról alápincézett, b) udvari oldalról alápincézett, c) mélypincés présházas, d) kétmenetelű pincés, és e) külső pincés lakóházak. A csoportosítással nem kívánunk kapcsolódni a kárpát-medencei „házfejlődés" néprajzi osztályozási rendszeréhez, hiszen nem evolúciós adatok állnak rendelkezésünkre, hanem lokális kultúrákban összefüggő, „szerves" építészeti anyag, aminek horizontális-tematikus egymás mellé kapcsolódását igyekszünk érzékeltetni. Ez továbbkutatási ösztönzést adhat a középkorral foglalkozó régészeknek és történészeknek, valamint a néprajzkutatóknak abban, hogy a mezővárosi és falusi kultúra emlékeit együttértékelni szükséges, ha ennek kevés építészeti, illetve tudománytörténeti hagyománya is van. Megszívlelendő a Következő megállapítás: „A magyar építészet jelentős része föld alatti kővilág, amit kevéssé ismerünk."

48 48. Az észak-magyarországi parasztház fejlődéséhez: BAKÓ Ferenc 1975.; BALASSA M. Iván 1981. és Uő: 1985. 107-118. Az idézet VARGHA László előadásából (1981. MNÉGY).