Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

2. 15-16. századi emlékek Vácott két szalagtelekhez tartozó, két egyhelyiséges pincét tártak fel. A kőfalú bortároló pincék felett soros beépítésű házak álltak. A pincék mellett feltárt kutak feltöltési anyaga 15. századi cserép és egyéb használati eszközanyagot tartalmazott. Legújabban az utca másik oldalán két pincét tártak fel, ezzel meghatározták a középkori utca szélességét is. A Széchenyi utcai telkek visszakereshetők az Althann-féle telekkönyv térképén (4. kép).

40 Pászíón a plébániatemplomtól délre az iskolamester 15. századi házát tárták fel és állították helyre. A szoba + konyha + kamra beosztású, helyi görgetegkőből készült épületben egyértelmű alapozás- és tüzelésnyomok alapján rekonstruálható volt a konyhai nyílt saroktúzhely kürtőjével és a szobai kívülfűtős szemeskályha. A 15. századi kamrában három körteformájú gabonásvermet is használtak. Elszedett kőkeretes ajtó vezetett az udvari oldalról alápincézett szoba alá. A 16. századi átépítés során a kamra szoba szerepet kapott, így itt is feltárhatták a kívülfűtős tüzelő alapját, aminek füstje már kéményen távozott

41 (5. kép). Pásztó azért is jelentős történeti forrás, mert középkori nemesi udvarházat tártak fel, s egy 1699-es leírás szerint a vörös bort termő helyen a kőházak alatti pincék „mélyek, szárazak és számosak". Ezen túlmenően kutatások folynak a megmaradt emlékek feltárására és értelmezésére.

42 Gyöngyösön a középkori piactér délnyugati oldalán, a plébániatemplom mellett a 15. századi építményrészt tártak fel. A kettős telek keleti, utcai oldali sávjában 17-19. századi helyiségek, illetve pincék közé ékelve találták meg a kétszintes építményt. Az alsó, pinceszinten az egyhelyiséges bortároló épületet közepén patakkőből felfalazott pillérrel, dongaboltozattal támasztották meg. A dongaboltozat feletti kosárív tartja a csúcsíves keresztboltozatos, profilos kőbordázatú szobát. Ennek zárókövén osztott mezőben két vésett ornamens (csillag és hold, esetleg virágdísz) látható. Feltételezhető, hogy a lakóhelyiség mögötti síkmennyezetes rész is középkori. A kettős telken a 17. században a Miskey és Ujváry családok „szabad háza" álltak, 1712-ben került az Orczy család birtokába, akik 1824-ben emeletén levéltárat építettek

43 (6. kép). További, 15-16. századi mezővárosi kőházakra vonatkozó emlékeket találtak Miskolcon,

44 továbbá Sárospatakon az átépített ispotály maradt meg, s feltárták az iskola alsó szintjét.

45 E kevés emlékanyag nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy azokat hozzásoroljuk a szabad királyi városok építészetének alakulásához (Buda, Sopron, Pozsony stb.), azonban arra elégséges, hogy jelezzük a párhuzamo40. MIKLÓS Zsuzsa 1986.237-239. ; Uő: 1987.49-50.; lásd még KUBINYI András 1985.12-15. 41. VALTER Ilona 1985. 2-6. 42. VALTER Ilona 1975. 53-60.; továbbá BÉKEFI Rémig 1989. I. 164-166.; Nógrád megye műemlékei 1954. 327-328. és 343-345. 43. Az épületre vonatkozóan VARGHA László felmérését (1966, MNÉGY) KECSKÉS Tamás (1989) egészítette ki. Heves megye műemlékei III. 120-128. Gyöngyös településtörténetéhez: DRASKÓCZY István 1984. 96-101. és KUBINYI András 1985. 25-29. 44. A Miskolc, Sötét kapui ház ásatásának kritikájához: BALASSA M. Iván 1985. 75. 45. VALTER Ilona 1985. 11.; DANKÓ Katalin településtörténeti kéziratát nem volt módunkban tanulmányozni.