Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

3. kép. Gyöngyös látképe (1953) területen az utak, illetve patakok mentén alakultak ki a kis jobbágyfalvakból vizsgált mezővárosaink.

30 A több oldalról közelítő településtörténeti kutatás megegyezik abban, hogy a 14-16. században egyutcás patak, illetve útmenti, vagy egy keresztutcás falvakból alakultak e mezővárosok a földrajzi lehetőségeket is figyelembe véve.

31 A városközpontban, illetve utak kereszteződésében építették a plébániatemplomot, később a rendházat, iskolát, ispotályt (néha fürdőt is), nemesi udvarházat, dézsmaházat, vendégfogadót, kocsmát. Az osztatlan beltelkek a 17-18. században egy egységet képeztek, ahol a lakóházak és a gazdasági udvarok soros beépítéssel következtek. A szűk szalagtelkeken több lakóházat egymás végébe építettek, s így zsellérközös vagy zsákutcás településrészek alakultak ki. Figyelemmel kísérhető a nemesi és jobbágytelkek osztódása, „besűrűsödése", továbbá a halmazos hóstyák 19. századi kifejlődése. A patakvölgyekbe zárt településeken általában nem voltak külső kertek, kivéve az urasági szérűskerteket

32 (2-3. kép). Az észak-magyarországi céhes-szőlőmonokultúrás mezővárosok egy részénél valószínűen már a 17. században kezdtek kialakulni a „pincés " településrészek. A városmagot övező domboldalakba vágott vagy épített pincék, pincelakások, barlanglakások, kőházak két - ma már sokszor egymástól elvá30. DANKÓ Imre 1985. 15-30.; HŐGYE István 1981. 84-90. 31. DRASKÓCZY István 1984. 96-101.; ROMÁN János 1965.; LÁSZLÓ Tamás 1988. 71-85. 32. KLEB Béla 1978.; BAKÓ Ferenc 1985a. 35-50.; VALTER Ilona 1975. 53-60.; Módszertanilag: KUBINYI András 1971. és Uő: 1985. 7-10., 55-59.; MARJALAKI KISS Lajos 1987. 134-170.; OROSZ István 1984. 534-536.