Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon

A MEZŐVÁROSI LAKÓHÁZAK ALAPRAJZI TÍPUSAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON KECSKÉS PÉTER A feudalizmus kori Kárpát-medencében a szabad királyi városok (civitas) főként polgárokat és nemeseket tömörítő lakossága, illetve a világi vagy egyházi földesúri fennhatóság alatt élő falvak (possesio) jobbágy/zsellér tömegei között létrejött a mezővárosok (oppidum) közvetítő, összekötő településhálózata. A 14-19. század között volt árutermelő mezővárosok a feudalizmus hierarchiájában sorolódtak, de jogi, gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi szempontból olyan kiváltságokat tudtak megszerezni és megtartani is, amelyek e történeti időszakban középkori eredetű vagy újkori lokális kultúrákat hoztak létre, esetleg helyi érvényű gazdasági-kulturális központokká alakultak.

1 Az oppidánusok társadalma jogi és gazdasági szempontból is megosztott volt, így a létrejött „köztes kultúra" többrétegű képet mutatott. A gazdaság-, település- és építészettörténeti, s talán leginkább a néprajzi szakirodalom feltárta már a történeti Magyarország területén volt mezővárosi kultúrák nagytáji (Alföld, Felföld, Dunántúl, Erdély) ismérveit, azoknak néhány típusát is, továbbá jelentős összefoglalások születtek az újkori alföldi mezővárosi kultúra alakulására vonatkozóan.

2 A mezővárosokkal foglalkozó tanulmányok egy része olyan szaktudományi fogalmak mögé sorakoztatta fel ismeretanyagát (kamarai, tanyás-, kertes-, vásár-, céhes-, kereskedő-, polgár-, hajdú-, vízi-, parasztváros), amelyek a város vagy városcsoportok egy-egy jellemző vonását emelték ki, s többször a társadalom-, művelődés- és egyháztörténeti környezetet elhanyagolták.

3 Más stúdiumok olyan előfeltételezésekkel éltek (nyugat-európai városfejlődés mércéje, művészettörténeti emlékek hiánya stb.), amelyek a mezővárosok városi kultúra minősítését lehetetlenné tették.

4 Születtek olyan tanulmányok is, amelyek a néprajzi ismeretanyag kiszélesítésével a mezővárosi kultúrát „parasztosították" illetve „visszaparasztosították". Találkozhatunk olyan fel1. A mezővárosi szakirodalom értékeléséhez: GYIMESI Sándor 1975. 134-166.; BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 16-28.; Korai anyaghoz: BÁCSKAI Vera 1965. 2. FÜGEDI Erik 1979.; EPERJESSY Géza 1967.; HOFFMANN Tamás 1975. 150-158.; Körmendi példa: SZENTMIHÁLYI Imre 1980. és KOPPÁNY Tibor 1986.; Újabb alföldi irodalom: NÓVÁK László 1986. és RÁCZ István 1988. 3. KECSKÉS Péter 1984. 401.; FÜGEDI Erik 1979. 26-33.; BÁCSKAI Vera 1988. 7-9. 4. HOFFMANN Tamás 1975. 185.; Uő: 1988. 164-166.