Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

12. kép. Kőművesek által épített kőház a 19. század kezdetéről, Zsibritó (Zibritov) A városok átépítése A 18. század utolsó harmada és a 19. század A török háborúkat és a belső nyugtalanságokat követő időkben a városok stagnálást a Mária Terézia kori és a jozefinus reformok a módosított francia fiziokratizmus segítségével próbálták megállítani. Ez a törekvés egyaránt megnyilvánult a gazdaságban, a társadalomban, a termelésben, a kereskedelemben, az oktatásban, a vallási toleranciában és a kultúrában. Az új élet központjaivá a városok váltak, melyek ki akartak szabadulni a várfalak és a régi életstílus középkori szorításából. Ezért és ekkor került sor a várfalak lebontására, új utca-, palota-, polgári háztervek készítésére, a termelési és közlekedési hálózat kiépítésére. Természetesen ellennyomás is létezett, amelynek fő szervezője a nemesség volt. De a nemesek között is akadtak a kor igényeit felismerő, értő földesurak, akik tudásukat az új követelmények és tendenciák szolgálatába állították. Az Alföldön ezek közé tartozott a Harruckern báró, Felvidéken, Lipótban a Szentiványi és Pongrácz család. A Pongráczok a termelést, a kereskedelmet, a közlekedést es a megyei igazgatást szervezték, a Szentiványiak pedig azokat az építőcsoportokat, ame-