Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Kovacevicova, Sona: A népi és a városi építészet közötti kapcsolatok Szlovákia múltjában

8. kép. Enteriőr, ágyak és ládák - Szmrecsán 9. kép. Ládák és szekrények 1470-1480 (Smrecany), 1510. Jánosrét (Lucky pri Kremnici) A kézművesek, a hajcsárok és a katonák egy része - a harcokban és az ellátás terén szerzett érdemeikért - a nemesség soraiba emelkedett. A jobbágyvároskák, hála a bennük folyó termelés fontosságának és a törökök elleni küzdelemben elfoglalt szerepüknek, széles körű előjogokat kaptak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy ebben az időben a királyi Magyarország lakosságának 80 százaléka protestáns volt, és ez azzal járt, hogy a vidéki iskolák, nyomdák és a községi igazgatás széles körű hálózatának kiépítésére ekkor került sor. Természetesen a vidéki lakosság életére, munkájára, lakó- és életkörülményeire mindez nagy hatással volt. A fellépő ellenreformáció eredményeként a templomokat és az iskolákat vissza kellett adni a katolikusoknak. A soproni országgyűlés után (1681) a protestánsok egy megyében csak két fából épült imaházat tarthattak fenn. Ezek építéséhez a sziléziai és a porosz központi elrendezésű protestáns templomok szolgáltak mintául.

13 Több mint 60 ilyen favázas építmény létezése bizonyított, melyeknek az építői (a templomok közül a legnagyobb 5000 ember befogadására 13. J. Mittermann, poprádi ácsmester példa- és tudásszerzési céllal vándorolt Hontkirályfalvára (Král'ovec), tehát oda, ahol - a többi sziléziai és szász városhoz hasonlóan - magyar protestáns száműzöttek éltek. A szlovák és a német protestánsok a magyarokkal szoros kapcsolatban álltak (a diákokat tanulmányaik folytatására az ottani iskolákba küldték, könyveket is kaptán onnan).