Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Botík, Ján: Lakóházak Szlovákia német nyelvszigetein

LAKÓHÁZAK SZLOVÁKIA NÉMET NYELVSZIGETEIN BOTÍK, JÁN Tanulmányomban a szlovákiai német etnikum népi építészeti hagyományainak néhány jelenségére szeretném felhívni a figyelmet. Jelen összefoglalás megírásához elsősorban az a tény szolgált ösztönzőül, hogy a szlovákiai német nyelvszigetek lakóházformái egyrészt erőteljesen különböznek a környező szlovák etnikum lakóházaitól, másrészt szembeötlő egymás közti különbözőségeket is mutatnak. Tehát minden egyes szlovákiai német nyelvszigeten belül specifikus, csak reá jellemző lakóháztípusok figyelhetőek meg. A legkiterjedtebb szlovákai német nyelvsziget a szepességi németek területe volt. Itt minden egyes településen azonos lakóháztípus található, amely a környező szlovák lakóházaktól alaprajzi és szerkezeti-technológiai szempontból egyaránt különbözik. A szepességi németek építkezésére a zárt udvarok a jellemzőek. A telket egész szélességében beépítették és befedték. Az utcai fronton a házak szorosan egymás mellé épültek, miközben csak keskeny, a vízlevezető ároknak helyet biztosító rések választották el őket egymástól. A tető nemcsak a tulajdonképpeni házat, hanem az udvar elülső felét egész szélességében beborította, ami által a ház mellett egy fedett, ám lepadlásolatlan, /a/önak vagy dufertnek nevezett átjáró, folyosó keletkezett. Ebbe az átjáróba az utcáról kapun keresztül lehetett bejutni. Ugyancsak kapuval zárták el az átjáró túlsó végét is, ahonnan az udvar hátsó felébe lehetett jutni. A fedett átjáróból, mindjárt az utcai kapu mellett, egy ajtó vezetett a szobába. Néha egy vele párhuzamos szobácskán, előszobán keresztül lehetett ide jutni. Ekkor az utcára néző három ablak közül egy az előszobáé volt. A lakóház szoba mögötti része nem volt lepadlásolva, sőt olykor még fallal sem választották el az átjárótól, tehát a lefedett udvar folytatásának, kiszélesedésének a képzetét keltette. Itt volt a konyha a szabadkéménnyel és a kúp alakú kenyérsütő kemencével. Innen nyílott a pincelejárat, itt állott a padlásfeljáró létrája, olykor a kutat is ide ásták. Itt raktározták a tűzifát, illetve a konyhai felszerelést, háztartási eszközöket. A konyha mögött a kemence, néha még istálló sorakozott, amelyekbe szintén az átjáróból nyílott az ajtó. Gyakoribb megoldásnak számított az, amikor az istálló már a fedett átjáró utáni térségben állott és a nyitott udvarból lehetett megközelíteni. A szepességi német lakóház egységes alaprajzi beosztásának megfele-