Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Páll István-Udvari István: Hodinka Antal kárpátukrán népi építészetre vonatkozó jegyzetei

A két világháború között Csehszlovákiában, Lengyelországban az ottani ruszin kiadványokban Hodinkának több dolgozata, illetve forráskiadványa je lent meg ruszin nyelven. Ezek közül itt kiemelendőnek tartjuk az Olsavszky M. püspöknek a pócsi házfőnökkel folytatott levelezése kiadását,

11 ami a szabolcsi helytörténetnek is forrása. Bár a levelezés elsősorban a máriapó esi bazilita monostor építése körül folyik, bepillantást nyújt gazdasági, kulturális ügyekbe is. Hodinkának több dolgozata jelent meg az ungvári ruszin, illetve ruszin-magyar nyelvű folyóiratokban is, nevezetesen a Negyiljaban és Zorja-Hajnalban.

12 Hodinka itt bemutatandó, rajzokkal illusztrált aprólékos és pontos jegyzeteiből képet nyerhetünk a kárpátukrán lakóház egy típusának főbb szerkezeti elemeiről (faláról, tetőszerkezetéről, tornácáról). Az ukrán népi szakkifejezéseket eredeti nyelven, cirill betűkkel tünteti fel, melyeket itt latin betűs transzliterációval adunk vissza; ahol Hodinka magyar megfelelőt ismert, azt minden esetben feltüntette. Sem az itt közreadandó jegyzeteiben, sem az erre épülő feldolgozásában nem tárgyalja az építkezés menetét (úgy tűnik, erre nem terjedt ki a figyelme a gyűjtés során), azonban az épület, pontosabban a lakóház egyes szerkezeti elemeit részletesen számba veszi, A lakóház külse jével mintegy két jegyzetlapon foglalkozik. Ezek közül az első lapon több ábra is található, melyet másolatban mellékelünk (vö. 1. melléklet'). Szervesen ide kapcsolódik még a következő oldal szövegrésze is: a „prysinok (tornác), ami néhol oszlopokkal és alacsony deszkával (brusy) másutt csak fekvő deszkával (padiment) készül." Hodinka a falakat alkotó gerendák csapolási technikájáról is ír: „A gerendákat vagy uhlom vagy kan ju kom™ teszik egymásra, ez utóbbi drágább. Brusnak nevezik azt a gerendát, ami négyoldalról van leácsolva (sto na cotïry hrankJ vïcese*); ezt csak „kanyukom" lehet egymásra tenni (kanjukom klade). Amely gerenda egy oldalról van leácsolva, s a másikról gömbölyű, az plenicja; a gömbölyűt vibiojenek nevezik, általában viblo annyi mint henger; a nem henger alakú, de hasított az virlynja; egy viblot 8-10 felé is hasítanak, az mind virlynja. A faragott (tesanoe) gerenda neve brus. A brus lehet 4, 6, 8 szögletben faragott. „Hodinka egy brus keresztmetszetét (ld. 1. rajz), a plenycja formáját (Id. a ?.. rajzon) é

c aj uhol csapolási technikáját (ld. 3. rajz) rajzon is bemutatja. „Az ajtó magas küszöbön két oszlop között kap helyet (vö.: 4. rajz). A keresztbe tett gerenda klobuk. A felette lévő falgerenda, mely félig beleereszkedik és leszorítja: ocap. Az ajtó kétféle. Alul és felül kívülről két ék szögeztetik a falhoz, amelyekben az ajtó sarokrúdjai forognak Az ékek neve pjata; az ajtó yhlycja-ka\ szögeztetik össze. Az alsó és felső, mely kiugrik és lyukkal van ellátva, mely az ozych-on forog, spuha-nak neveztetik Másféle ajtó is van: ha felül nincs pjata, hanem a klobuk-ho? hosszában egy léc szögeztetik oda és ebben a lyuk. A fedél alul kéveszalmából (kltycJ) van. felül egyszerű szalmává! (pokryvIT). Amíg kltycJ van, addig stricha." 11. Vö. HODINKA Antal 1934. 12. Vö. HODINKA Antal 1941., 1944., 1944/a. 13. Az ácstechnikára Id. MAKUSENKO, P. I. 1976. 18. *r = h; I ' = g; i

i = c; m = é; u = ï; m = y; * = i.ji; h = ja; \o = ju; i, =