Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Dám László: Építészeti régiók a Kárpát-medence északkeleti térségében

8. kép. Lakóház lépcsős zsúptetővel. Mogyoróska, Zemplén megye, Dám L. felv. mence állott, amit nyílt tűzhelyként is használtak.

30 Ezek a kabolák az északszabolcsiakhoz, szatmáriakhoz hasonlóan még valódi kandallók voltak. Sok esetben azonban kemencéhez kapcsolódtak, s akkor már nehéz eldönteni, hogy mennyire tekinthető önálló tűzhelynek, illetve csupán füstelvezető szerkezetnek. Századunk első felében itt már olyan sokféle tűzhelyforma és tüzelőrendszer élt egymás mellett, hogy azok elkülönítése szinte megoldhatatlan feladat. De talán nem is szükséges, hiszen a sokféleség éppen úgy jellemző lehet, mint a homogenitás. A Zempléni-hegység vidéke már egyértelműen ahhoz a hatalmas házkultúrához tartozik, amelyet a belső fűtésű szobai kemence jellemez, s amelyhez a múlt század második felében már kabolás füsttelenítés kapcsolódott. Közülük külön is figyelmet érdemelnek az ún. cserepes-kabolák, ahol az átlagos kabolánál jóval nagyobb, az alatta elhelyezkedő tüzelőtér teljes szélességét kitevő, csaknem a mennyezet vonaláig emelkedő, magas építményt csempékkel rakták ki, s az általuk összegyűjtött füstöt kürtő vezette a pitvarbeli szabadkéménybe. Szerkezetük, felépítésük igen közel áll az észak-erdélyi kemencékhez kapcsolódó kandallós tűzhelyekéhez. Magam ezeket, a kandallós tüzelő legészakibb változatának tekintem.

31 A tüzelőberendezéseken túl azonban a Zempléni-hegység olyan jellemvonásokkal rendelkezik, amelyek elkülönítik a szabolcsi, beregi, szatmári tájaktól, s szorosan az Északkeleti-Kárpátok térségéhez kapcsolja. Ezek közé tartoznak a lakóházhoz szervesen kapcsolódó istállók, amelynek ajtaja a pitvarba nyílott, s így az ember és állat a pitvaron keresztül közelíthette meg 30. ÉBNER Sándor 1931. 8.; DEÁK Géza 1910. 191. 31. DÁM László 1981. 71.