Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Műemléki templomok - Détshy Mihály

söbbi toldásokkal bővült. Négyszögű hajójukhoz keleten félkörös szentélyapszis, a későbbieknél négyszögű, egyenes fallal záródó szentély kapcsolódik. Legfőbb dí­szük a hajó déli, ritkábban a nyugati oldalán nyíló kapuzat. A hajó belsejét a déli ol­dalról általában három, tölcséresen összeszűkülő, keskeny ablakocska világítja meg, a félkörös apszist keletről egy. A falak többnyire négyszögűre faragott kövekből épül­tek, téglából e vidéken inkább csak a korai időkben. Fatemplomok sem voltak ritkák a korabeli források szerint, de ilyenek nem maradtak ránk. Falazott tornyokat csak a gazdagabb községek vagy kegyurak építtethettek. Két tornya a boldvai monostor­templomon kívül ismereteink szerint csupán az elpusztult csernelyi templomnak volt. A megye legnagyobb és legjelentősebb, egyben talán legrégibb román stílusú emléke Boldva mai református temploma, egykor bencés monostor egyháza (60-62. kép). Legkorábbi adatunk szerint 1203-ban tűzvész rongálta meg, a XII. század végén tehát már fennállt. Hihetőleg az itteni kolostorban született az első magyar nyelvű iro-^ dalmi alkotás, a Halotti beszéd. A téglából falazott templom hosszházát hatalmas, fél­oszlopokkal tagolt pillérek ívekkel áthidalt két sora osztja kiemelkedő fő- és keske­nyebb, alacsonyabb oldalhajókra. A monumentális hatású főhajót keleten a félkörí­ves, boltozott szentélyapszis zárja le. A rövidebb oldalhajók keleti végén - hazánkban ritka elrendezéssel — egy-egy torony emelkedik. Boltozatos földszintjük fölött tágas ív­vel karzatok nyílnak a főhajó szentély előtti végébe. A karzatokra a hosszház két oldal­falában vezetett szűk lépcsőfeljárat, amely a déli oldalon fennmaradt, az északin az eredeti fallal együtt elpusztult. Az eredeti alakjában megőrzött déli homlokzatot kis ki­ülésű, széles falsávok tagolják, közöttük a falmezőkben magasan ablakpárok nyílnak, mélyen alattuk pedig a falban húzódó lépcsőt világító keskeny ablakocskák. A tornyok oldalait is falsávok keretezik, a közrefogott mezőket pedig szintenként egy-egy kis ab­lak töri át. A szentélyapszis íves felületét sűrűn kiosztott, keskeny falsávok gerezdelik. Záródásán három karcsú ablak. A XIV. században - talán az akkor új magas oltárral eltakart nyíláshármas pótlására — tágasabb gótikus ablakot helyeztek az apszis déli ol­dalára. Ezzel egyidős lehet a csúcsíves kapuzat a hosszház déli végén. A második ta­tárjáráskor 1285-ben pusztulhatott el a templom északi oldalához kapcsolódó kolos­tor és a templom északi és nyugati fala, amit a leomlott anyag felhasználásával építet­tek egyszerűbben újjá. Megcsonkultak a tornyok is. Közülük a délire a XVIII. század­ban szép fagalériás harangszintet és sisakot helyeztek. A templomtól délre azzal egykorú körtemplom alapjait tárták fel. Romjait a XVIII. században hordták el. Hasonló korai, XII. századi körtemplomok máshol is álltak a megyében. Királyi és nagyúri szálláshelyek jellegzetes egyházai voltak eredetileg az ilyen rotundák. Csak XVIII. századi leírásból tudunk az Ozd melletti Csépány, ma Hódoscsépány akkor

Next

/
Thumbnails
Contents