Műemlékek B.-A.-Z. megyében (Miskolc, 1988)

Várak és várkastélyok - Détshy Mihály

idézhetik egykori nagyságukat, elrendezésüket. A következőkben ezeket ismerjük meg részletesebben: Diósgyőr egykor királyi, utóbb királynéi várának magasbatörő romjai a Bükk északi lejtői alatt, a Szinva patak völgyéből felmagasodó szikladombon emelkednek (18—21. kép). Anonymus szerint - mint említettük - a honfoglalók itt már várat, való­színűleg földből felhányt sáncgyűrűt találtak, amelynek csekély maradványai mutat­koztak az ásatásoknál. Amikor 1260 körül IV. Béla az Ákos nemzetségbeli Ernye bán­nak adományozta Győr birtokot, e várról már nem esik említés. így legkésőbb a tatár­járáskor pusztulhatott el. Helyén a bán fia, István nádor a XIV. század első évtizedé­ben építtette az első kővárat, amit Károly Róbert 1 316-ban István ellene lázadó fiaitól elkobzott. Az akkori nevén Újvár, amint feltárt alapfalai mutatják, tojásdad alaprajzú volt, s déli végén kisebb, az északin nagyobb, kerek bástyatorony állt. A király a várat előbb eladományozta, 1 327-ben azonban más váraival együtt Drugeth Fülöp gondjai­ra bízza. 1 340-ben már a királynéé. Ekkortájt, vagy Nagy Lajos uralkodása kezdetén fogtak hozzá a romjaiban ránk maradt gótikus vár építéséhez, a korábbit lebontva. Több korabeli királyi várhoz hasonlóan szabályos négyszögű alaprajzzal épült, négy sarkán egy-egy négyzetes, magas toronnyal, s közöttük a tágas udvart keretező két­szintes szárnyakkal. A bejárat az északi oldalon, az északnyugati torony mellett, ülő­fülkékkel szegélyezett, boltozott kapualjon át vezetett az udvarba. E szárny emeletét hatalmas méretű, keresztboltozatokkal fedett lovagterem foglalta el. A boltozatok ma­radványai a szárnyat közrefogó tornyok oldalán láthatók. A teremhez az udvarból íve­zeteken nyugvó szabad lépcső vezetett fel. A keleti szárnyban helyezkedett el a két­szintes várkápolna, amelynek sokszögű szentélye a külső falsík elé ugrott ki. A szár­nyak földszintjén gazdasági helyiségek, az emeleten körüljáró folyosóról megközelít­hető termek és lakószobák sorakoztak. A csaknem eredeti magasságában álló déli homlokfal felső részén látható, bonyolult bordázatú boltozattal lefedett fülke sejteti a helyiségek egykori díszes kiképzését. A külső homlokzatokon az eresz magasságá­ban gyámköveken nyugvó védőfolyosó futott körül pártázatos mellvéddel. Ugyan­ilyen övezte a tornyok felső szintjét. A sziklatetőn álló belső várat a dombot körülölelő árokból felnyúló külső várfal­vonulat védte. A széles falszorost szegélyező falövet mind a négy oldal közepén egy­egy toronypárral közrefogott kapu szakította meg. Ezekhez a vizesárok fölött fahidak vezettek. A belső vár kapujához - a korábban keletről hatalmas pilléreken támaszko­dó hidakon felvezető út helyett - a nyugati toronypár közötti külső kaputól ünnepé­lyes, széles lépcsőzetet építettek. Felső végénél a bejárat előtt magas tornyot emeltek. A külső védőöv és a feljárat talán már Mátyás alatt épült.

Next

/
Thumbnails
Contents