Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Sivák László: Vadna és Sajógalgóc történetéhez

kapcsolatoknak sem kedvezett. Zsigmond ugyanis magyar bandériumokkal verte le a cseh mozgolódásokat, magyar bandériumok élén jelent meg a prágai koronázáson is. így a cseh nemzeti érzületnek magyar és németellenes éle is volt. Ezt az ideológiát aztán a huszita eretnekség is táplálta. Husz János megégetését a csehek nemzeti gyalázatuknak tekintették, és Zsigmond "árulása" nagy felháborodást keltett országszerte. A Husz biztonságát garantáló "Salvus conductus" ellenére véghez vitt máglyahalál véres nemzeti mozgalommá tette a huszita reformmozgalmat. A csehek első magyarországi betörésére 1428-ban került sor. A husziták Szakolcánál lépték át a határt, aztán Modoron át Pozsony külvárosáig hatoltak, s miután e városokat kifosztották és felégették, északkelet felé fordulva Szempecen, Kosztolányon és Vágújhelyen át haladva hagyták el az országot. Ellenállásra ekkor sehol sem találtak. 1429-ben Zsigmond Pozsonyban díszes környezete élén fogadta a táborita Holy Prokopot és a husziták valamennyi frakcióját képviselő küldöttséget, s több napi tárgyalás után sikerült egyezségre jutniuk. A kelyhesek távozása után Zsigmond eltökélte, hogy "addig nem nyugszik, amíg a huszitákat egy szálig ki nem írtja". Az 1430-ban betörő huszitákat már felkészült magyar hadsereg várta. 1931-ben az újra Magyarbród felől Liptó vármegyébe betörő huszita sereg (újra csak Prokop vezetésével) Likava várát - annak a husziták pártjára állt vámagyával, Messenpek János morva nemes segítségével bevette, s azt magyarországi központjukká tette. A cseh husziták garázdálkodásai ellen azután Zsigmond általános felkelést hirdetett. (Az 1938-ban megjelent nagy Borsod-monográfia szerint 1430-ban, a Magyar Történelmi Kronológia szerint viszont Zsigmond csak 1432 november és 1435. január 20-a között Sienából megküldi a magyar rendeknek a honvédelem megszervezéséről szóló javaslatát - 19 pontban -, s ez csak 1435. március 12-én válik törvénnyé.) Tehát e törvény értelmében Borsod megye és Zemplén mintegy 300 fős lovasbandériumot tartozott kiállítani a husziták ellen. (A monográfia szerzői Fejér X. 7.260. forráshelyre hivatkoznak.) Különösen akkor lett szomorú a megye sorsa, amikor Erzsébet királyné, Albert király özvegye szolgálatába fogadja és kapitányává teszi Giskrát. A csehek az ő vezetése alatt a Felvidékről egész Borsodig befészkelték magukat, és megyénkben szörnyű pusztításokat végeztek. Amikor a várnai csatában (1444) I. Ulászló király elesett, a gyermek V. László idején a csehek is kihasználták a töröktől is hábor-