Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

VÁROSTÖRTÉNET - TELEPÜLÉSTÖRTÉNET - Molnár Ferenc - Mátyás Gábor: A Korona Szálló története

ság és Tanácsháztérrel) a Korona, a Zöldfa és a Serház vendéglőket és két vízimalommal, amely eddig az uradalom tulajdona volt. Ennek ellenére a város az államnak 337.030 forintért. A város új jövedelmi forrása a vendéglők bérbeadása. így adja bérbe a Koronát és a Zöldfa vendéglőt Neuher Béla és társainak 3 é\rre 28.260 Ft-ért. A szállodakérdést 1880-ban a város úgy oldotta meg, hogv a Koronából kiebrudalta a regálébérlőket, akik azt már raktárnak használták. íg" 1880-tól a város rendelkezett a Koronával, s szállodával és. a vendéglővel. Ezt adta 12 évre bérbe Karner Miklós vendégi':snak. Karner a szállót némileg átalakítja. 1893-ban a város lebontatja az épületet. 1\ helyén Ádler Károly terve alapján az Urschitz és Fia cég megépíti az új Koronát, amit 1894-ben nyitnak meg. Az újjáépítés 132.00C koronába került, s a város évi 15.000-ért bérbeadja a Reidiger Bélának. Reidiger után Bokros, majd Nagy Sándor lesz a Korona bérlője. Mikor mind a három bérlet lejárt a város Böczögő Józsefnek ajánlja fel a szállót, aki a :Tépkerti Vigadót és a Pannóniát is felvirágoztatta• Fzentűl a Xorona és Böczögö karrierje együtt eneTcedett és bukott. A Böczögő-korszak összefügg a város "aranykorával"; a húszas és harmincas évek közepére esc évtized ez. Erről írja Fazekas György a Miskolci toronyórában, hogy: "Az Anna szálló bérlete együtt járt a városban léve Koronáéval. Akkortájt Böczögő' József - Józsi bácsi - bérelte iTiindkettőt, de a telepi csak nyáron működött. 7-kkor kitűnő konyhát tartott, s bár ő maga oda soha ki nem ment, legfeljebb akkor, ha a városi urak szemlét akartak tartani - megbízható embere felelt azért, hogy a Böczögő név ne szenvedjen csorbát. Mert a Böczögő név márka volt a szakmában, csakúgy, mint az Unterreiner név Egerben. Messze földön híres volt a Böczögő-konyha éppúgy, mint a mindig mosolyaó, kipödrött bajszú, hasas-vállas tulajdonos, akiről annyi melegséggel és szeretettel írt nem egy regényében Kn'jdy Gyula vagy Márai Sándor. Jó^ zsi bácsi személyes vendégének tisztelt minden asztalhoz ülőt, mint ahogyan nem is igen került be oda nem való, futó vendég. Törzsasztalok álltak az étteremben és a sörözőben egyaránt, s külön asztal várta azokat a vissza-visszatérő utasokat, akik az ország távoli vidékeire is elvitték a miskolci Korona hírét-nevét." Böczögő híre valóban túlnőtt a városon. A pesti Gundel után az elismert vidéki vendéglősök élén állt. Nemcsak a konyhája - melyet a