Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

Névnapján a nyolcadikosok fáklyás zenével köszöntötték. Ilyenkor behívta a diákokat - és az év ezen egyetlen napján - az igazgató kínálta cigarettával a diákjait. Persze, a tantestület este összejött az igazgató lakásán. Ilyenkor az igazgatóné két napon át pogácsát sütütt. Ilyen és ehhez hasonló nevezetes alkalomkor a pedellus és valamelyik fiú, Gyuri vagy Feri felmentek a Tetemvárra, a Csorba-pincébe, hogy egy-két demizson bort hozzanak a vendégségnek. A tudós igazgató úr a gyerekeivel is foglalkozott. Azok általában jó tanulók voltak, de ha valamelyiknek nehezen ment a dolog, akkor elővette, és türelemmel korrepetálta az illetőt. A Papszer utcai igazgatói lakáshoz nagy kert tartozott. Ezt a kertet 5-6 parcellára osztotta, s mindegyik gyereknek magának kellett művelnie a maga parcelláját. Persze, hogy nem ment ez sokáig, s a Luther téri "emberpiacon" kellett napszámost fogadni a kerti munkához. A fizetése magas volt, később 1000 pengővel ment nyugdíjba. Bár csak mértékkel fogyasztott, ebédhez egy pohár fröccsöt, hoszszúlépést vagy tiszta bort ivott szívesen. 1930-tól kezdődő cukorbaja egyre inkább elhatalmasodott rajta. (Nagyon szerette az édességet, főleg az édes süteményeket.) Látása romlik, a szemét tályog borítja, s alig lát. Fejből számol, gyermekeivel ellenőrizteti szögfüggvény-számításait. "Számítsd csak ki, mennyi a sinusa vagy cotangense ennek vagy annak a számnak! " - emlékezik Csorba Ferenc. És ő fejből mondta a végösszeget, s örült, ha számításai helyesek voltak. Veje, dr. Bukó Imre (Ilonka lányának a férje) adja neki az insulin-injekciókat. 1935-36-ban már olyan nehezen lát, hogy számításaihoz fekete táblát használ. "Tanári működésem nem szorult az iskola négy fala közé - emlékezett egy újságcikkben. Kísérletekkel kapcsolatos nyilvános előadásokat tartottam - ez akkoriban úttörésnek számított Miskolcon. Napokat és éjszakákat átdolgozva készültem egy-egy előadásomra. Hat jeles diákot rendeltem magam mellé. Valamennyien ambícióval segítettek a kísérletek elkészítésében." 1911-ben mint a ginnázium igazgatója személyesen köszöntötte az agg Lévay Józsefet. Gondos ember lévén, levélben is megírta köszöntőjét. "Amidőn idehozom és leteszem nagyságod elé mélységes hódolatát és tiszteletét a református gimnáziumnak, az iskola elöljáróságának, tanári karának, tanulóifjúságának, egész közösségének, ezt azzal a biztosítással teszem, hogy ezek mindig szeretettel fogják őrizni ezután