Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

Csorba György élete és munkássága /részlet/ Gyenge Margit - Dudás Judit "Ismét szép ünnepség keretében leplezték le a szobrot, az egész országból zarándokoltak a küldöttségek s elhozták koszorúikat, különösen a mezőkövesdiek keltettek nagy feltűnést szép viseletükben. Kossuth Ferenc is ott volt természetesen és az egész világ szeme láttára nagyon is színpadias pózzal borult a nyakamba. Sok és hosszú beszédek hangzottak el. Egy öreg paraszt egész idő alatt ott állt s kezében hosszú póznát tartott, amelyen felül aranykalászokból font koszorú volt, ennek szalagja pedig mezei virágokkal volt díszítve. Hosszú szűr volt rajta, amely a földig ért, lelógó, hosszú bajuszt s Kossuth-szakállt hordott. Hosszú haját a vállát verte s fején fésű fogta össze. Amikor a beszédek elhangzottak, a póznát meglóbálta, s beledöfte a fűbe. - Eddig az urak beszéltek - kezdte fennhangon - most azonban a jobbágyok szólnak hozzád, Kossuth Lajos! Halld meg hát szavam! Azoknak a jobbágyoknak a nevében szólok hozzád, akiket te szabadítottál fel, mert magam is közülük való vagyok! Te adtál nekünk földet s ebből a földből sarjadt ki ez a koszorú is, amelyt elhoztam neked. Nem hozhattam volna szebb ajándékot. És ameddig egy szabad paraszt élni fog ebben a szép Magyarhonban, addig a te neved élni fog a mi szívünkben!... Isten engem úgy segéljen! Amen! Lelkes moraj zúgott fel s mindenki az öreg paraszthoz igyekezett, össze-vissza ölelték. És valóban mindenki a szívéből beszélt." Az Észak-Magyarország egy kivágott lapján Hajdú Béla aláírással, a Kossuth szoborról írott cikkben ezt olvastuk: "Az elragadtatott ünneplés után Csorba József, a miskolci kisgazdák egyesületének elnöke, kezében egy póznára erősített koszorúval így beszélt: - Mi, a magyar földművelő nép fiai is eljöttünk első szobrodhoz, Kossuth Lajos. Itt e szent helyen esküszünk, hogy nevedet sohasem fogjuk elfelejteni, mert amíg te földet adtál a népnek, magad hontalanná lettél. Ezzel dörgő éljenzés közben leszúrta a földbe a koszorús póznát..." Hajdú Béla Szendrei Jánosra hivatkozik. A két visszaemlékezés ugyan eltér egymástól, de a lényeg az egy; Csorba József volt az a búzakeresztes parasztember, aki a Kossuth-szobor avatásakor a gazdák nevében felszólalt.