Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Tokaji Zsolt: A Tiszalúci Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdaságtörténete

900-1200 koronája havonta...A reggelit átalussza, két nap egyszer ebédel , és vacsorára 10 deka felvágottat visz haza..." Ehhez Fehér Tibor tájékoztatását idézem, aki Földessy Géza társulatának volt a tagja. S bár ez már a háború és az inflációs évek (1941-49) időszaka, de talán jellemző lesz a Sebestyén társulat időszakára is: A gázsit hetente fizették (1-8-16-24-én). 1947-48 között Fehér Tibornak 750 Ft volt a fizetése. Ebből albérletre fizetett 250 Ft-ot (már forint volt). Földessy - s valószínű, hogy Sebestyén is - nyáron is adott fizetést. Minden színésznek magának kellett venni egy civil és egy színpadi ruhát (frakk, szmoking, zakó, csizma, monokli stb.), főleg az ún. "mai" darabokhoz, a jelmezes darabokhoz a színházi jelmezeket használták. (Nerr minden színháznak volt jelmeztára.) A színész egész életét a színházban tölötte. Szabad ideje csak a próbák szüneteiben volt. Délelőtt 9-14 óráig tartott a próba, délután táncpróbák, énekpróbák voltak. Az igazgató mint tőkés vállalkozó gondoskodott arról, hogy minden színésze foglalkoztatva legyen, nehogy ingyen kapja a fizetését. A társulati tagok között baráti és szerelmi kapcsolatok is szövődtek. A színház meglehetősen zárt világ, kívülállók nem is viselték el ezt a munkabeosztást. Ezért voltak a színészek (nők és férfiak) egymásra utalva. Sok szerelem és házasság szövődött és köttetett a színfalak között. Nevezetes volt például Sulyok Mária és Gaál Sándor vagy Dayka Margit és Kovács Károly házassága. A színházi munkára, Sebestyén rendezői komolyságára, tehetségnevelő munkájára jellemző lehet Mezei Mária levelének egy részlete: "A színészegyesületi kutyafutta vizsgán csak hátulról láttál, alig is hallhattál, mégis tudtad rólam, kivé lehetek Az első >könnyed« mondatomért vért izzadtunk mind a ketten, míg a 16. visszaküldésemre megszületett (a ^franciás Mezey«) . Kiabáltál, arcot gyúrtál, gyönyörködtél és dühöngtél, dicsértél és büntettél, de két év alatt megszültél. Hősnő lettem és kcsrúka-primadonna és naiva, minden lettem, amivé színésznő-ember csak lehet. Köszönöm, kedvesem!" Sebestyénnek a munkatársihoz való emberségére pedig álljon itt a levélnek egy másik részlete: "...külön, és egész csendes szavakkal megköszönöm baráti-bölcs törelmedet, amivel kivártad a három hetet, míg Szegedről visszatértem, ahová bizony, engedelmed nélkül riadtan szöktem el egy május éjszakai vonattal, hogy reggel Berecz professzor két éven belül másodszor megszabadítson méhen kívüli terhemtől, s ez-