Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Takács Andrea - Bakos Anikó - Szádeczki Ildikó: A nőmozgalom miskolcon (1945-1950)

ség, s ezt az MNDSZ asszonyok ki is használták. így nőttek fel a nőmozgalomban olyan káderek, akik később jelentős funkciókba kerültek, mint Berki Mihályné Mezőcsáton (aki az ország első női főispánja lett); Lázár Gáspárné Mezőkövesden, aki később a Matyó Szövetkezet elnökeként lett híressé; Tóth Istvánné Ózdon (Ózd egyébként óriási lendülettel fejlődött a munkásmozgalomban, felsorolni is nehéz lenne az innen elszármazott kádereket!); Páz Jánosné Szikszón; Kilimszky Miklósné Bereten; Kecskés Istvánné és Szabó Józsefné Mérán; Serfőző Jánosné és Toronyi Józsefné Sátoraljaújhelyen és még sokan mások. (Hegyi Imréné, Simon Magda, Hoffmann 0. u. 6. közlése.) A falujáró akciók igen sokoldalú tevékenységet kívántak. A református legációktól a párttagszervezésig minden belefért a falujáró mozgalomba. Volt, hogy a papnélküli falvakban zsoltárolvasás és előéneklés (legáció) volt az agitátor feladata, mert úgy kívánta a szükség. Egy-egy ilyen szolgálat után könnyen ment a gyűjtőakció, kosárban hozták az asszonyok a lisztet, babot, kukoricát, borsót, szalonnát, zsírt és olajat. A házi agitációkon könnyű volt az iskoláztatással érvelni. Az ingyenes kollégiumi ellátás (a népi kollégiumok megalakulása után) olyan érv volt a szervező asszonyok kezében, amelyre megnyíltak a csomóra kötött szebkendők, a ruha közé rejtett bukszák meg az éléskamrák. A falujáráskor azonban más munka is adódott az autón kiszállt munkabrigádok kezeügyébe. Templomjavítás, tatarozás (pl. Kistokajban), iskola renoválás, aratás, cséplés és az őszi begyűjtési-behordási munkák sokasága, ami éppen szükséges volt a faluban. A munkaigényeket (többek között) az MNDSZ-asszonyok gyűjtötték és jelentették a városi vagy járási MNDSZ-bizottságoknak, azok pedig elosztották az üzemi szervezeteik között: így mindig volt mikor hová menniük a falu járóknak. Fontos politikai feladatuk volt az MNDSZ falusi szervezteknek a földosztási agitáció. Különösen az asszonyok húzódtak leginkább a földosztás "következményeitől", ök tartották vissza férjeiket a földigényléstől; s nem volt közömbös, hogy ki, s hogyan győzi meg őket a rémhírterjesztők keltette tévhitükből. Jelentős és érdekes mozzanat volt a falusi agitációkban a bíróasszonyok választása. A tanácsok megalakulása (1949) előtt ugyanis a falusi törvényhatóságok élére bírókat választottak a községi elöljáróságok. A nődolgozóknak az államvezetésben és a közigazgatásban való részvételének százalékos elosztása szerint (attól függően, hogy hol,