Kárpáti Béla szerk.: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1988)

IFJÚSÁG- ÉS MÜTflíÁSMOZGALOM - Takács Andrea - Bakos Anikó - Szádeczki Ildikó: A nőmozgalom miskolcon (1945-1950)

A nőmozgalom Miskolcon (1945-1950) Takács Andrea - Bakos Anikó - Szádeczki Ildikó A miskolci nőmozgalom már jelentős törtéheti múltra tekint viszsza. A szociáldemokrata párt legális és a karmunista part illegális szervezeteiben alakult nőbizottságok munkájáról egy előző pályázati dolgozatunkban (Takács Andrea: Adalékok a miskolci nőmozgalom történetéhez 1920-1945) már írtunk. E dolgozatunkban a felszabadulás után, a demokratikus fejlődés 4-5 évének korszakát öleljük át. 'A nőket, asszonyokat szervezetbe tömöríteni - már ez maga veszélyes népnevelői munka - vallja Bartha Ferencné, 64 éves, Miskolc, Vörösmarty u. 38. sz. alatti lakos, a nőmozgalom egyik veteránja. Volt, hogy csak kinyitottuk a szánkat, már lekurváztak bennünket." Mert a jogtalan, történelmi sorsába beleszületett asszony még attól is reszkeetett, hogy felvesse az urának, hogy dolgozni menne valahová. Az asszony dolga a kanál, meg seprű, s aki dolgozni vágyott, az a gyermekét, családját eldobó céda nővel volt egyenértékű. Ebben a történelrtd-társadalmi környezetben az MNDSZ tagszervezés is körülményes munka. De az asszonyok vállalták a szervezőmunkát, s mintha ebbe a munkába menekültek volna az elnyomorító házimunka elől. A szervezőmunka különösen vidéken, a falvakban volt veszélyes vállalkozás. Nemegyszer baltával űzte ki a gazda udvarából a szervező aszszonyokat, vízzel öntötték le, kutyát uszítottak a tagszervezésre, gyűjtögetésre vagy agitációra megjelent küldötteket. Vidéken történelmi érdemük van a pedagógusoknak és a bábaasszonyoknak, akik (népszerűek lévén) hathatós segítséget nyújtottak a városi népnevelőknek. E veszélyes légkörre jellemző lehet Marosán Györgynek Az úton végig kell menni c. könyvéből egy részlet. (Az író nagygyűlésre jött Miskolcra Bán Antallal. A városba gyűltek a hadifogságba rekedt férjükért síró falusi asszonyok is. 1946-ban vagyunk.) "Az asszonyok közé nyalakodtam. Tolom őket széjjel, hogy megközelíthessem Bánt. - Ne tolakodjon, ne lökdösődjön, mert megtépjük ám! kiabálnak az asszonyok. Nem hederítek rájuk. Nagy nehezen Bán mellé kerülök, megragadom a kezét és húzom kifelé. Itt-ott az oldalamba vágnak, de az én könyököm sincs tésztából. Észreveszem, hogy az egyik pa-