Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 5. Anonymus és a magyarság eredete

hun uralom alá kerültek, de mint a hunok szövetségesei (miként az­előtt Traján segédcsapatai) Atilla harcaiban mindenütt jelen vannak s ott rangban a tucatnyi vazallus nép közül a harmadik helyen szere­pelnek. Csak a hunok cs gótok elő­zik meg őket. A szarmaták a hun birodalom felbomlása után. a V7. században, mint szabad népek megint előbuk­kannak, hogy az avar uralom ide­jétől kezdve ezen a néven örökre eltűnjenek. De népi mivoltuk, ezer meg ezerre rugó feltárt sírjaik ta­núsága szerint, (amelyek között a hóditó hunok, avarok és turk-ma­gyarok tetemei többnyire csak szórványosan fordulnak elő), nem szűnik meg a VI. században, hanem itt élnek továbbra is váltakozó hó­ditóiknál mindig jóval nagyobb tö­megben. Folytatólagos ittlakásuk kimutatható egészen a XI. századig, amikor aztán a kereszténység uj te­metkezési rendje folytán soros sir­mezőik megszűnnek. Népi mivoltuk tehát nem szűnt meg és igy nyelvet sem cseréltek a rétegben rájuk vagy közéjük te­lepedett hóditóiktól. A IX. század közepétől kezdve hungari, ungari néven emlegetik őket négy izben is. Ezek az ungarik nem lehetnek azo­nosak Árpád honfoglaló törökül beszélő hadával, mely ebben a kor­ban, 8%. előtt évekkel, sőt évtize­dekkel még messze, valahol a Fe­kete-tenger partján tanyázott. Ár­pád hóditó népe az egyre hitelesebb Anonymus szerint is olyan cse­kély volt a meghódolt lakosság­gal szemben, hogy a hódítók nyelvi beolvadása négy-öt nemzedék alatt könnyen bekövetkezhetett. Árpád államszervezési elve telje­sen azonos a török törzsek állam­eszméjével, amelyet Germanus Gyu­la olyan találóan foglal össze a Duda pesti Szemle 1928. évfolyamá­ban: „A törökségnek századok alatt kifejlődőit azon faji tulajdonsága, hogy egy vezér, egy dinasztia kor­látlan uralma alatt megszervezi a gyengébbet és annak gazdasági erőforrásaira támaszkodva, mindig gyára pi t ja terület ét." Mintha esak Anonymusból olvas­nánk Árpád földadományozását, ugy hangzanak az állameszmét fej­tegető Kndatku Bilik tőrök kölle­mény sorai: Föld bírásához csapatok és em­berek kellenek, Csapatok bírásához birtokot kell osztogatni. . . . Most egy év elmultával ugyan­olyannak látom a magyarság ere­detéről bennem kialakult képet, mint tavaly. Ha igaz a közmondás: Több szem többet lát — ugy nem volt fölösleges munka ennek a köz­felfogástól eltérő képnek a felvá­zolása sem. Ez a kép pedig azt mutatja, hogy a magyarság legfőbb eleme, az ugor-alap Árpád előtt is itt élt e földön s több mint kétezer esztendő óta követi a költő szózatát: Itt él­ned, halnod kell! S a másik elem, mely Árpád hó­ditó hadával jött be, nem jött hiába, mert Kelet éltető lelkét hoz­ta magával. Hős Árpád vezér le­helte belé a csendes,, lanyha tö­megbe a nemzeti géniuszt, mely ezer éven,át irányította a háborgó vészek között sokszor hányódó ma­gyar nemzet élethajójót. Ezt a ha­jót, a magyar államiság hajóját a turáni elem kormányozta, de az olykor rohanó, máskor reesegve­ropogó gályát az ugor viz, ez az i elem hordozta a hátán.

Next

/
Thumbnails
Contents