Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 5. Anonymus és a magyarság eredete

sentit akkor, ha az V. századi hunkori temetőben csak hun Fajú halottakat a VI—VIII. századiban c*ak avarokat, a IX. századiban csak szlávok at. a X—XI. századi temetőben csak Turánból idelovagolt magyar tetemeket akarnak látni. Sőt a kétféle névelem egy idejű temetkezését szépen mutatja — Bartucz szerlut — a székesfehérvári öt népvándorlá&kori temető. A XI. század végre felé már megszilárdult hazánkban a kereszténység. Ettől kezdve felhagynak azzal az ősi szokással, hogy a halottak mellé használati tárgyakat tegyenek. A régi tfmetők is megszűnnek és megkezdődik a templomok kerítésein belül való temetkezés szokása. A népvándorlás kor egész ideje alatt az volt a keleti vallási alapon kifejlődött szokás hogy az 1—2 méter mélyen ásott sírba kelet-nyugati irányban fektették a halottat. Ellátták a legfontosabb használati tárgyakkal, amelyeknek stílusa, ábrázolásai világosan beszélnek az elhalálozás koráról. A kereszténység elterjedése óta a sirleletok he Ivett a templomok köve':, meg az oklevelek fakó pergamenjei beszélnek. A régészet adataiból Nagy Géza mély meglátással rajzolta meg a szk i tba-t n rá n i -m a gy a r k a peso la tot. Hampel pedig a hnn-sznrmntn népcsoportok összefüggését. Napjainkban Csallány Gábor Szentesen, Móra Ferenc Szegeden, Rhé Gyula Veszprém környékén ezrével tárnak fel sírokat a népvándorlás különböző korszakaiból való temetőkben. Csallány a hun-magyar atyafiság. Rhé Gyula nz avarkori népcsoportok fenmaradásának hizn;yi>sságát hangoztatja: Söregi Jáin* a turáni eszme, a szkithn-mngyar tudománypolitikai elv érvényesítését ajánlja. Fcttich Nándor a magyarországi és déloroszföldi szkitha leletek közös diszitő elemeit, az aivar művészet keleti öszfiAofüggéseit deritgeU fel. Minden («être a régészet egyedül nem döntheti el a hazánk földjén hajdan élt népek nemzetiségét és nyelvi hovatartozását. De azzal a szilárd megállapítással, hogy hazánk földje a bronZkorszak óta mai napig megszakítás nélkül és folytatólagosain lakott terület volt — biztosit bennünket arról, hogy Árpad hon foglaló hada nem talált itt iires pusztaságot. Anonymus értesítése tehát nem mese és az erre is, de nem egyedül csak erre alapított következtetés nem lóg a levegőben. Az oklevelek víznevei Már Ortvay is észrevette a viz'.íevek szívósságát. Magyarország régi vízrajza e. kétkötetes munkájának előszavában többek között ezt mondja: „... vizeink elnevezései a politikai átalakulásoktól nagyrészt érintetlenek maradtak. A Duna', Tisza, Maros, Szamos. Körös. Temes, stb. mind oly folyónevek. melyek folytonosságát az avar. hun. római és dák uralmak idejéig szemmel kisérhetni." (Lásd I. kötet 6. 1.) Valóban feltűnő jelenség, hogy a honfoglalás előtti korból ismert kisebb-nagi/obb folyóneveink közül alig akad csak egy is, amelyik azóta nevet változtatott volna. — Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha Anonymus acVitainnk ellenőrzése céljából NI—XIII. századi latin okleveleink vizneveit nézzük. Még a jelentéktelen patakocska}: közül is kevés cserélt vc-