Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 5. Anonymus és a magyarság eredete

Anonymus nyomdokain. Mit mond P. mester? A magyar történetírás atyja a honfoglalás koránál legalább is 200 évvel későbben született. Akár 1150. körül, a mi Jakubovich szerint valószínűbb, akár csak 1200. körül irta: A magyarok tettei cimü munkáját, ez az idő még mindig nincs oly messze a honfoglalás idejétől, hogy az általa olvasott vagy hallott események elmondásában teljesen letért volna a történelmi valóság útjáról, tehát nem mondhatjuk rá, hogy munkája csak történelmi regény. Ezek a munkájában mindé-, niitt figyelemmel kisérhető stilisztikai elemek azonban nem takarják el történeti értékű adatainak tömegét, — mint ahogyan barokk épületek gipszíigurái, áloszlopai és cikornyás vonalvezetése sem jelenti azt, hogy ezeken a külső figurákon tul, ezek alatt, ne lennének meg az igazi oszlopok, a tartó falak és lent a földben az erős kőalapzat. Aztán azt sem kell elfeledni, hogy mint az ujabb irodalom forrástanulmányai kimutatták. P. mester az ő koránál jóval korábbi, olyan XI. és XII. század eleji kútfőket használt, amelyek hasonlóan, még régebbi, olykor az eseményekkel egyidős forrá••sokból merítettek. Korábbi forrásaira szépen rávilágitniKiik Doin;inovszy é.< Hcman tanulmányai. P. mester adatai, melyek hazánk honfoglaláskori földrajzára, sőt néprajzára vonatkoznak, sokkal hitelesebbeknek bizonyultak a részletkutatásoknál, semmint amilyenre Anonymus régebbi nagyra értékelői is gondolták. Különösen értékesek azok az adatai, amelyeket nem egy szórványos esetben, hanem többizben emlit. Ha valaki P. mester történelmi hitelességét adatainak csak 10—20 százalékára korlátozná is, akkor sem fogadhatja el éppen legkiválóbb történetírónknak azt az állítását, hogy a honfoglalás idején Magyarország földje csaknem lakatlan lett volna s a honfoglalók csak itt-ott találtak volna néhány száz főnyi szláv népcsoportot. Ez a felfogás teljesen tarthatatlan az ujabb évtizedek régészeti kutatásai folytán, melyek bebizonyították hazánk népességének IV—XI. századi folytatólagosságát. Szerintem a népvándorláskori és honfoglaláskori soros sirmezős nagy temetők már egymagukban is kizárják ezt az „üres terület"-es elméletet. Mivel pedig Anonymus gestájának szinte minden fejezete „igen nagyszámú" jelenlévő népességről beszél, akik Árpád vezérben nem ellenséget, hanem csak „uj urat" látnak, -4 ez szinte perdöntőleg befolyásolja a magyar nép eredetéről évekkel ezelőtt kialakult felfogásomat. Anonymus csak a vezérekről és nemesekről mondja, hogy ezek magya-