Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)
Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 1. Néhány Árpád-kori helynevünk magyarázata
161. 1.). Ugyancsak Zalában említik 1236-ban az „Icroso", J 255-ben az „Icur ozov" =— Ókor aszó folyót és halastavat. (Ortvay, II. 422.). A Pílíske névre a későbbi időkből ís számos adatot találunk Csánkí, III. kötet 23—24. lapjain. Í234 Pylíske, Í3Í8 Pilyskc, 1335 Pfleske, J356 aqua Peíeske, 1430 Pelíske, Pylíske. A Bilisaseo = Bilis + aszó névazonositásom tehát az Icroso == leur ozov = Okor + aszó alapján igen valószínű. S ha ezt elfogadjuk, akkor ,,aszó" szavunk eredetét a honfoglalás előtti időkre lehet visszavinni.* (Lásd a fejezet végén levő Jegyzetet.) 2. Salapíugin. Balics szerint (258. 1.) a piugín = beugen szó „a Zala hajlása, a név hasonlatossága utalhat Zalabérre, de meg Salapíugin fekvése is". A 850. év után pár év mulva itt szentelték fel „sancto Hhrodpe-to" (Szent Rupert) templomát. Ez a név azonban máshova utal, nem Zalabérre. Hhrodperto — Grót, ráadásul Zalaszentgrót, mely szintén a Zala könyökénél fekszik (Csánkí, III. 25 : 1247 Scenthgerohlth). A Salapíugin — Zaíaszentgrót egyeztetés tehát sokkal valószínűbb, annyira, hogy Salamon Ferenc ís elfogadhatónak tartaná, ha Mosaburg egyáltalán a Dunántúl található lenne. Ezt a megállapítást még egy másik adat ís támogatja. A Conversío Bagoar. (1. Balics említett könyve 258. 1. 2. jegyzet) ugyanis ezt mondja : „Ad Salapíugin consecravít ecclesíam ín Honore S. Hrodperti, quam Priwina cum omni supraposito tradidit Deo et sancto Pet>o atque sancto Hhrodperto perpetuo in usum fructuarium viris Dei Salzburgensium habendi". Az egyházat és javait tehát a Szent Péter és Szent Grót egyházának adta oda. Tűs késszentpéter pedig ott van Szentgróthoz pár dülöföldnyíre. Szentpéter és Szentgrót egymás melletti fekvése ís támogató adalék. Ellenben Zalabér — Salapíugin azonosítása csak kombináció. 3. Ualchau. Priwina egy Valchau nevü folyó mellett 100 szállásföldet nyert adományul. Ez a viz sem lehetett nagyon messze Zalavartól. A Valchau alig lehet más, mint a mai Váíicka, mely a Zalával és Pílískével párhuzamosan, ezek közelében fekszik. Ortvay (II. 410) megemlíti ezt a vizet "Wariczka név alatt. Ez 1214-ben Ederics és Magyarad közelében folyt, vagyis a mai Válickával azonos. Nincs szükség rá, hogy a Valchau folyócskát a Drávántul keressük, ahol igaz, hogy több Valkó nevü patak található, mert Zala megyében is van a középkorban számos hasonló névre mutató helység. Csánkí említi 1288-ban Valkonya Buzád-Hahót birtokot, melyet 1299-ben eladnak. Nagy és Kis-Valkonya 1381-ben Bánffy bírtok. 4. Gtintpoldesdorf = Kompolt, a Rábán tuli helyek között van említve. Azonosnak látszik azzal a Kompalttal, melyet Cőánki említ Vas megyében. Ma már nincs meg e néven, de Szalónak vidékén lehetett, ahol Rumpold (Rumpoldsdorf) faluval látszik azonosnak. 5. Sabaria siccus Szombathely vidékén volt. A Sabaríától állandóan megkülönböztetik. Mivel a Sabaria felső folyásában ma Zöbern, lejjebb Gyöngyös, így minden valószínűséggel a Sabaria = Szombathely városon szintén átfolyó Perint értendő rajta. Perínt, németül Perníeti jelentése különben ís azonos a Sabaria = Gyöngyös szóval. (Egyébként a közelben található Szabar község). 6. Chuniherg a források szerint Sopron és a Rába között volt. Semmíescíre sem helytálló tehát az a magyarázat, mely a Soprontól nyugatra eső hegyek között keresi. Ellenkezőleg közvetlenül a Rába balp.irtjára kell tennünk. Két forrás ugyanis közelebbről megjelöli: „Chuníberga iuxta Rabam" és egy 1073. cví oklevél szerint a metzi püspök az avarok elleni hadjáratban ott esett el „qui dícítur Asnagahunc Chunísbcrch" (í. Balics, 252. I.). Ez a hely Aszuág (tork ?) Hunhegynek olvasható s Alsóés Felső-Szívágy közelében van, Vasmegyében. JECYZET. Mintegy öt éve — amióta a mezőnyékí korai népvándorláskorí sírmezót feltártam s ezzel kapcsolatban behatóan áttanulmányoztam hazánk középkori régészeti leleteit — határozottan kialakult bennem az a felfogás, hogy Árpád honfoglalása csak politikai változást, ujabb fajta államszervezetet hozott erre a földre, de ennek ősi, tősgyökeres lakossága zömében (mondjuk 90 u /o-ában) ugyanaz maradt ezután ís, aki volt az egymást váltogató bolgárszláv, avar, germán és hun inváziók előtt. Ügy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, hunok előtt ís itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pór nép nem más, mint a Kr. e. évezredben szkytha, később szarmata gyűjtő néven emiitett néptörzsek maradéka. A szkythák borsodi lakóhelyét szépen bizonyítja a zöld-
